A baloldali ellenzékről azt mondta: gyalázkodnak úton-útfélen, személyeket sem kímélve. „Az a benyomásom alakult ki, hogy nincsenek megelégedve velem, igaz ez nem is volt beleírva a munkaszerződésembe”. Agresszívak, fenyegetnek, átkozódnak, gyűléseik pedig jobban emlékeztetnek „egy régi Szabad Nép-félórára, mint egy modern demokratikus politikai gyűlésre” – vélekedett a baloldalról, hozzáfűzve: „gyűlöletszeánszaikon” mindenről beszélnek, csak a hazáról nem.
Kitért arra is: a „másik oldalról” is támadják, s bár mindig támogatták a fiatalokat, a kormányzás komoly dolog, „nem babra megy”, „higgadtság, csigavér” kell hozzá, s ezt nem látja „odaát”. Felelőtlen gondolatnak nevezte az Európai Unióból való kilépést, megjegyezve: ha van Magyarországon olyan politikus, aki tud saját bőrén szerzett tapasztalatai alapján beszélni arról, hogy „milyen zenére járják a táncot Brüsszelben”, akkor az ő. A kormányfő úgy fogalmazott: nem tartozik kedvenc foglalatosságai közé, amikor „mindenféle gyanús EP-képviselők kidagadt erekkel üvöltöznek”, de az unió nem „szerelmi kérdés”; Magyarországnak elemi érdeke, hogy ott legyen annál az asztalnál, ahol az összes európai nép sorsáról döntés születik.
Szólt arról is, hogy érdemes tanulni 2002 tapasztalataiból, amikor „szombaton még mi nyertünk, hétfőn már megint, de vasárnap este volt a választás”. Hangsúlyozta: az ellenfél nem adta fel. Szavai szerint halkan mondja, hogy ne tűnjön agresszívnak, de „a kommunisták mind ott lesznek, legyünk ott mi is”. A győzelem aránya sem mindegy – mutatott rá, hangsúlyozva: a tartósan jelen lévő ellenfelekkel, a pénzvilággal, a multikkal, a „birodalmi törekvéseket is dédelgető brüsszeli bürokratákkal” szemben csak nagy erőkkel lehet fellépni, politikai erőt pedig támogatottságból, szavazatokból lehet előállítani.