A Kínai Társadalomtudományi Akadémián tartott beszédében Orbán arról beszélt, hogy Kínának be kellene kapcsolódnia a közép-európai fejlesztésekbe. A kormányfő kifejtette: az Európai Unió a 2020-ig tartó költségvetési ciklusban gyakorlatilag nem finanszíroz közép-európai infrastrukturális beruházásokat, noha a térség infrastruktúrája „félkész állapotban van”, nincs összekötve észak-déli irányban az Adria a Baltikummal, és nincs például megfelelően modern vasút Budapest és Varsó között.
Mivel a térség országai tőkeszegények, van lehetőség arra, hogy Kína, ha nagy súllyal akar megjelenni a régióban, szerepet vállaljon Közép-Európa infrastruktúrájának modernizációjában – magyarázta. A kormányfő mintegy félórás beszédében ismét kifejtette a világ hatalmi átrendeződésével kapcsolatos álláspontját. Mint mondta: a világ egy teljesen új korszakba lépett, amelyben új gazdasági központok emelkednek ki.
Az EU azonban a válság sújtotta területek között van, ami azt bizonyítja, hogy az az út, amelyen az európai világ jár, nem tartható tovább, „lassan kifogy a lábunk alól a talaj”, és ha a kontinens nem hirdet új stratégiát, egyre gyengébb lesz – fogalmazott.
„Magyarországnak mindig is volt egy sajátos magányosságtudata, hogy mi rokontalan nép vagyunk, hogy egyedül vagyunk, hogy nekünk saját magunknak kell megtalálni a megoldásokat, nekünk innovatív módon kell gondolkodni ahhoz, hogy állni tudjuk a versenyt a világgal. Ezek az ösztönök segítettek 2010-ben, hogy Magyarország a saját út kereséséhez kezdjen” – fejtette ki Orbán Viktor, hozzátéve: Magyarország visszanyerte politikai mozgásterét, mert bár számos vitát kellett megvívnia az Európai Unióval, elsősorban a gazdaságpolitikai intézkedések miatt, ezeket a csatákat megnyerte. Megjegyezte ugyanakkor, hogy ha Magyarország sikeres, és a Brüsszellel zajló viták ellenére Európát is erősíti.
Egy kulturális rendezvényen a kormányfő azt is kifejtette: a kínai-magyar barátságot nem Kína gazdasági sikerei mozgatják, Magyarország ugyanis nem akkor lett Kína barátja, nem akkor fejezte ki elismerését a kínai nép iránt, amikor az ázsiai állam a világgazdaság meghatározó országává vált, hanem még hosszú évtizedekkel azelőtt.