Az amerikaiak a Paksi Atomerőműben is látogatást tettek, amelynek egyik vezető munkatársa azt mondta nekik: reméli, hogy a kipróbált „orosz tervezés érvényesül majd” a továbbiakban is Pakson, mert a magyarok nem akarnak az amerikai Westinghouse kísérleti nyulai lenni. A vezető a francia technológiát azért utasította el, mert túl nagynak tartotta az 1600 megawattos kapacitást a magyar igényekhez képest.
2009 őszén ismét paksi látogatást tett a nagykövetség munkatársa, és találkozott Cserháti Andrással, aki most műszaki tanácsadó, akkor pedig a bővítési pályázat előkészítéséért felelős munkacsoport vezetője volt. Cserháti akkor becslései szerint 2020-ra készülhetett volna el az első reaktor, 2025-re a második. (A jelenlegi tervek szerint 2023-ban kezd el működni az első új blokk.)
Cserháti akkor arról beszélt: üzleti alapon finanszírozták volna a bővítést, de az állami garanciavállalás növelhette volna az államadósságot. A két blokk költségeit akkor 9 milliárd dollárra becsülte. (A mostani bővítés költsége nagyjából 12,7 milliárd dollárt tesz ki.) Az akkori tervek szerint több pénzügyi befektető is beszállt volna a finanszírozásba, például a Világbank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, de orosz és német befektetőkkel is tárgyaltak, köztük a Roszatom leányvállalatával, az Atomsztrojexporttal.