Ha ilyesmi történne, a demokratikus közegben úgyis olyan botrányt eredményez, hogy vissza kell vonulni belőle. A mi esetünkben ez fel sem merülhet. (…)
Ha már itt tartunk, hogyan ítéli meg, tudtak-e eleget tenni e ciklusban a vidék kulturális esélyegyenlőségéért? A megyei múzeumi intézményrendszer átadása azoknak a településeknek, ahol éppen állnak, nem biztos, hogy segítette ezt a célt. Kezdetben ellene is volt, aztán sikerült meggyőzni.
Ez azért ennél bonyolultabb kérdés. 2006 és 2010 között a Fejér megyei közgyűlés kulturális bizottságát vezettem, és a megyerendszert a jó értelemben vett, előremutató nemesi vármegyei tradíciók örökösének tekintem. Ha csak rajtam múlik, nyilván kicsit ilyen irányba fejlesztettük volna a közigazgatást, de a Fideszben mindig is verseny volt az ezzel kapcsolatos koncepciók között. Az önkormányzatiság, amelyre pozitív hagyományként utaltam, így ugyan szűkült, de annak a reformnak is volt értelme, amely mellett végül a kormány döntött. Ha már így alakult, akkor én még a települési jegyzők munkáltatói jogkörét is áttettem volna a kormányhivatalokhoz, ezzel az önkormányzati feladatok és a hatósági jogkörök jobban elváltak volna egymástól. Az, hogy egy illegális szemétlerakót megbüntetünk, hatósági ügy, semmi köze nincs egy település önigazgatásával kapcsolatos döntésekhez. Visszatérve a kérdéséhez, ha a megyék nem töltik be korábbi feladataikat, akkor el lehet fogadni, hogy a megváltozott helyzetben a múzeumoknak, kiállítóhelyeknek is más legyen a fenntartójuk. Szakmai kompromisszumokat nem kellett kötnöm, a múzeumoknak megmaradt a megyei gyűjtőköre, a megyei feladatellátási kötelezettsége, a könyvtárak még a nevükben is megyeiek maradtak, ráadásul egy professzionális támogatási rendszert raktunk az új struktúra mögé, amelyben elválasztottuk a normatív és a feladatalapú finanszírozást. Az idén is nőni fog a múzeumok támogatása, és az utóbbi két évben egyetlen intézmény bezárásáról sem érkeztek hírek, a kistelepülési kiállítóhelyek működésével sincs gond.”