Hegedüs Péter: Egymás után jelentkeznek át a helyi Jobbik-csoportok az FKGP-be

Az embernek aligha az ifjúság ugrik be elsőre a Független Kisgazdapártról. Ehhez képest meglepően fiatal arcok tűnnek fel a rendezvényeik színpadján, és a honlapjukon látható imázsfotón is fiatalok veszik önt körül.

A 18-40-es korosztályt céloztuk meg, és örülök neki, hogy a Kisgazdapárt jelenleg a legfiatalabb pártok közé tartozik. Egy tízéves küzdelem eredménye ez a generációváltás. Ezek a fiatalok egyszerre elutasítóak a baloldal és kritikusak a Fidesz politikájával szemben.

Honnan jönnek?

A politikai senki földjéről. Ők is kritikusak, mint minden fiatal, de elfogadták azokat az alapokat, amiket én raktam le az FKGP-ben. Nézze, régebben onnan lehetett tudni, hogy hol vannak kisgazdák a pártok irodaházában, hogy honnan szűrődik ki csatazaj. Ez megszűnt. Vége annak az indulatos, érzelmi politizálásnak, ami a Kisgazdapártot jellemezte. Le kellett számolni az ellenségkereséssel is: nincs ellenségképünk.

Biztos ebben? A kongresszusi beszédjében többek között a következőket mondta: „Most a tőke, a tőkések által gerjesztett adósság ejtette foglyul a tisztességesen dolgozó és adózó polgárokat.” Ebben a mondatban a tőke nem ellenség?

Nem ellenség: kihívás. Megoldandó feladat. A tőke uralja a világot, megkerülhetetlen, áramlik. Akkor segítsünk ebben az áramlásban! A folyók is áramlanak, de a Tiszát is szabályozták. A tőkét is lehet szabályozni, és ehhez nem kell kaszát-kapát ragadni. Azt szoktam mondani a fiataloknak, hogy használják az eszüket, harcolni a hülye is tud. Van egy váratlan, óriási segítségünk: Ferenc pápa a közelmúltban fogalmazta meg azt, amit mi már egy éve követünk, hogy a politika feladata a közjó szolgálata. Mert mitől piszkolódott el a politika? A megélhetési politikusoktól, akik vagyon- és zsákmányszerzésre használják, és a közjó csak másodlagos.

„Új Remények” – Konzervatív politikai alapvetés címmel fogalmazták meg programjuk alapjait. Valóban ez lenne a jobboldal új doktrínája, ahogy önök nevezik?

Ez egy 2007-ben született dokumentum, ezt azóta már meghaladtuk.

Tehát a választási programjuk jelentős mértékben különbözni fog attól?

Igen. Az alapok azonosak, de nem jobboldali vagy baloldali pártnak kell lennünk, hanem magyarnak. A magyarság egyetemes érdekeit kell szolgálnunk.

Ahogy a MIÉP hirdette jó tíz éve? „Se nem jobb, se nem bal, keresztény és magyar”?

Tudom, hogy ők ezt mondták, de azóta nagyon komoly mértékben sérült itthon a magyarságtudat, a nemzettudat. A Fidesz ugyan komoly erőfeszítéseket tett, hogy javuljon a helyzet, de ez messze nem elég. De nem szeretnék a pártokkal foglalkozni, a magunk útját járjuk.

Azzal sem foglalkozik, hogy kikre tekintenek partnerként, lehetséges szövetségesként?

Ki kell ábrándítsam, de tényleg nem érdekel. A kormány és az ország érdekel, az ország működése. Hogy értse: ötéves korom óta vagyok Fradi-drukker, de ha BL-döntőt játszik az Újpest, akkor lila sálat akasztok a nyakamba, és ordítom, hogy hajrá, Dózsa! A politikát is ennek a felfogásnak kéne átitatnia.

Például a termőföld kérdésében?

Földügyben egyetlen parlamenten kívüli pártot sem „méltatott válaszra” a kormány. Én írtam egy levelet a miniszterelnöknek, amiben nettó hazaárulásnak neveztem a földtörvényt, amit elfogadtak. Legnagyobb csodálkozásomra a miniszterelnök közbenjárására maga Fazekas miniszter úr válaszolt erre a levélre. Ugyan lesöpörték az érveinket, de legalább komolyan vették ezt a fontos ügyet. A válaszuk utolsó mondatával pedig – miszerint remélik, hogy a továbbiakban is partnerként tekintünk egymásra – nyitva hagytak egy ajtót.

Nyitott ajtó ide vagy oda, a földtörvény változatlan maradt. Mi a fő kifogásuk ellene?

Súlyosan sérelmezzük azt a mondatot, ami eredetileg úgy hangzott, hogy „a magyar föld, a vízkészlet és az erdő a nemzeti vagyon része”, és úgy módosult, hogy „a magyar föld, a vízkészlet és az erdő a nemzeti örökség része”. Ez egy súlyos hiba, óriási a különbség. A nemzeti örökség csak spirituális, ideológiai fogalom, a nemzet vagyona viszont egy jogi fogalom. Ezzel a kormány kivette egy jogi fogalomtárból az életünk legfontosabb vetületeit, és betette egy ideológiai fogalomtárba. De még van lehetőség a korrekcióra: ha azt mondják, hogy minden állami és önkormányzati föld a forgalomképtelen kincstári vagyon részét képezi, akkor mi már meg is nyugszunk.

Tehát akkor önök ellenzik a föld magántulajdonba adását is?

Nem, erről szó sincs.

De az imént mondta, hogy a földnek a kincstári vagyon részét kell képeznie. Csak használatra kaphatnák meg a gazdák?

Nem. Van egy olyan félelem, hogy a magyar földet külföldiek vásárolják fel. Ez a fő félelem, és ez folyik is rendesen, főleg az ország nyugati felében. Erre mondjuk mi azt, hogy sokkal súlyosabb kritériumokat kell támasztani a föld birtoklásáért. A háromévi helyben lakást nem tekintjük komoly feltételnek. Valaki – nem akarok nációt mondani, mert teljesen felesleges – félévente megjelenik, kitakarítja a házat, aztán megveszi a fél határt. Mert megteheti, mert ott a német vagy a svájci nyugdíja.

Ez uniós előírás, a földpiac felszabadítását Magyarország szerződésben vállalta az EU felé. Ezzel nagyon nem értenek egyet, pedig egyéb megnyilatkozásaik alapján nem tűnnek Unió-ellenesnek.

Az Európai Unió, a Lisszaboni, de még a Római szerződés passzusai között is vannak olyan kiskapuk, amelyekkel a magyar föld száz százalékban megvédhető. Tehát ezzel sem vagyunk EU-ellenesek, hiszen az uniós jogszabályok között is megvannak azok a lehetőségek, amikkel élni lehetne és élni kellene.

Mint például?

Ez kiderül a szakértői anyagunkból, amit Tanka Endre, a Károli Gáspár Református Egyetem professzor készített. Ott hajszálpontosan benne van a megoldás.

Hogyan viszonyulnak a kisgazda múlthoz? A honlapjuk történelmi összefoglalója 2002-vel zárul. 2002-ben véget ért a Kisgazdapárt története?

2002 után itt volt egy csihi-puhi.

Talán több is.

Egyet mondtam? Jó, hát ez egy több éven át tartó csihi-puhi volt. Amikor Torgyán Józsefet Réti Miklós váltotta, és én voltam a főtitkár, olyan személyek, olyan okleveles bajkeverők kezdtek visszaszivárogni a pártba, akikkel én nem nagyon szerettem volna még csak egy légtérbe sem kerülni.

Meddig volt Ön a főtitkár?

A 2002-es választások után, májustól tíz hónapon át, aztán visszavonultam. Azt mondtam, nincs benne a születési anyakönyvi kivonatomban, hogy nekem pártelnöknek vagy -főtitkárnak kell lennem, lehetek egyszerű kisgazda tag is. Nem vagyok megélhetési politikus, van egy tisztes szakmám, újságíró vagyok. Sokáig dolgoztam a rádióban és a televízióban.

A '70-es, '80-as években dolgozott az állami rádióban és televízióban – nem az a tipikus ellenállói pálya.

Ez attól függ, hogy ki mit és milyen területen dolgozott, mennyire ártotta bele magát az ügyekbe. 24 évesen már nívódíjas voltam, amit dokumentumműsorért kaptam.

Nem is foglalkozott politikával a rádiós-tévés munkája alatt? Nem tudósított napi eseményekről?

Politikai eseményekről kellett tudósítanom, de azokról lehet úgy is tudósítani, hogy az ember egy korrekt eseményleírást ad, és lehet lelkendezve is. Ott nem kellett kommunistának lenni. A nagyapámat az Andrássy út 60-ban verték agyon, így én nagyon nehezen tudtam volna kommunista lenni. De ezt mindenki tudta rólam. Volt ugyan egy-két kellemetlen szituáció, de azt mindig sikerült kivédeni. '90-ben Antall József kommunikációs tanácsadója lettem, és akkor kaptam néhány nagyon kellemes lehetőséget. De '90 előtt is voltak tisztességes magyar emberek, nem akkor keletkeztek. Az nem úgy van, hogy azelőtt mindenki gazember volt, azóta meg tisztességes. Megkockáztatom, akkor azért sokkal nehezebb volt tisztességes magyar embernek lenni úgy, hogy valaki a politikával nem állt szóba, de jó riporterre mindig szükség volt.

Egy diktatúrában a „jó riporter” ismérvei között nem szerepel előkelő helyen a politikai megbízhatóság?

Én szakmailag voltam megbízható. Fejből el tudtam mondani a háromperces híreket. Amikor a Normafán egy szombat reggeli futóversenyen tíz másodperccel a bejelentkezés előtt elfújta a szél a papírjaimat, vettem egy mély levegőt, és el tudtam mondani hiba nélkül a szövegemet. Ebben a szakmában szeretik az ilyesmit a főnökök.

Hogyan és mikor tért vissza a Kisgazdapárt vezetésébe?

Ez afféle hagyomány a pártban, nem?

Most már nem. Hülyék mindig vannak, de előbb-utóbb a helyükre kerülnek a dolgok.

Hogyan állnak a választási felkészüléssel? Egyáltalán, mi a tervük 2014-re?

106 helyen indulunk.

Ebből hány jelölt van meg?

A 106-ból 106. Csak azért nem hozzuk még nyilvánosságra, mert vannak helyek, ahol minőségi cserére van szükség. Ezeket a cseréket hajtjuk most végre.

Van még erre idő?

Persze.

Egy hónapon belül elindulhat a választási kampány.

Egy hónap az sok idő.

Egy szervezet életében nem olyan sok.

Ebben igaza van, de ha valakiről kiderül, hogy kevésbé alkalmas, akkor cserélni kell.

Ez hány körzetet érint a 106-ból?

Tíz-tizenötöt. Aztán meglátjuk, mit rostál még ki az idő.

Meglesz az 500 támogató aláírás választókerületenként? Átlagosan hány olyan ember van egy-egy körzetben, akiről már most tudják, hogy hajlandó lesz támogatni önöket, és valamilyen elérhetőségük is hozzá?

Ez egyrészt még folyamatban van, másrészt igyekeztünk olyan jelölteket választani, akikhez odamennek, akik vonzó személyiségek. Ezért mondom, hogy itt megvan a betli esélye, még a második-harmadik találkozás is lehet megtévesztő. Például valaki személyesen jó fellépésű, aztán a pódiumon elkezd dadogni.

Jelenleg miből működnek? Idén több olyan megmozdulásuk is volt, amihez a lelkesedés önmagában nem elegendő. Egy óriásplakát-kampány vagy a SYMA-csarnok kibérlése nem olcsó dolog.

Abból a pénzből, ami korábban a párt rendelkezésére állt: a székház árából.

Igen. Próbálunk mindent olcsón megoldani, mint egy jó háziasszony. Nem libamájjal töltött őzgerincet eszünk, jó nekünk a marhapörkölt is. Tudjuk azt, hogy állandó ellenőrzés alatt állunk, tavaly közel hat hónapig állomásozott nálunk az Állami Számvevőszék. Különböző személyek is feljelentenek néha minket, a NAV is vizsgálta a pártot.

És az ÁSZ mindent rendben talált?

Igen, és jó órában mondjam, hogy ez így is maradjon. Alaposak voltak, hiszen három-négy hét alatt is elintézhették volna az egészet. Nem esik jól, ha ennyi ideig vizsgálgatják az embert, de utólag azt lehet mondani, hogy egy alapos vizsgálat eredménye inkább megnyugtató.

Mi a cél 2014-ben? A legalább egyszázalékos eredmény? A bejutás? Esetleg ennél is ambiciózusabbak?

Mindenképpen be szeretnénk jutni.

Ez reális cél vagy álom?

Nem vagyok álmodozós alkat. Azt gondolom, ez egy reális cél, amiért nagyon meg kell dolgozni. Vannak olyan váratlan fejlemények, amik minket segítenek.

Mint például?

A csalódás a jobboldali-baloldali politizálásban.

Nagyon sok más párt is erre építene, egyelőre nem túl nagy sikerrel.

Mi azt látjuk, hogy az elmúlt fél évben megnőtt az érdeklődés irántunk. Nem kicsit, hanem nagyon. 2006-ban és 2010-ben a Független Kisgazdapárt csak pro forma indult, hogy párt maradjon. Nem volt se pénz, se posztó, és még sokan voltak itt a perlekedő öregek közül is. A szavazóink egy része elment szavazgatni, a radikálisabbja a Jobbikhoz, a többiek meg a Fideszhez. De van egy olyan jó 3-4 százaléknyi szavazóbázisunk, ami nem mozdul, ha a saját pártja logóját nem látja.

De létezik még ez a tábor? 2002 óta – ahogy ön is mondja – nem lehetett a Kisgazdapártra szavazni, és az a nemzedék évről évre fogy, akinek még lehetett valamiféle kisgazda identitása.

Ez a kör '98-ban még 8-10 százalék volt. Önnek is igaza van, meg nekem is: ez mintegy 5 százaléknyit fogyott a kihalás és az elfordulás miatt. A Jobbik szavazótáborának közel a felét tette ki az a populáció, amelyik ránk szavazott volna.

Tehát akkor a Jobbik a kisgazdák fő riválisa?

Nekünk az élet a riválisunk. Ha ezek a személyek visszajönnek – és óriási az áramlás –, akkor nem kérdés, hogy bejutunk-e. Olyanoktól is kapunk szavazatokat, akik 2010-ben kínjukban a Fideszre szavaztak, de ma már semmiképpen nem szavaznának rájuk. Ezért azt mondhatom, hogy nem veszünk el senkitől szavazatot. A Jobbiknál is van egy identitásválság, rendszeresen keresnek meg minket a párt környékéről.

A tagságukból vagy a szavazótáborukból?

Is-is. Kiragadok egy megyét: Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, úgy tudom, 56 alapszervezetük volt, most 16 maradt. Az elporladó 40 csoport fele itt van nálunk, az biztos, pedig egy poharat nem tettem arrébb azért, hogy így legyen, ők kerestek meg minket. Alig múlik el nap, hogy föl ne hívnának valahonnan, hogy egy fél megye, egy megye, egy-egy város jobbikos szervezetei jelentkeznek ide. Ott van például a cigánykérdés kezelése: jobbikosok hívogattak föl, hogy Alsózsolcán négy cigány végigverte a falut.

Végigverte?

Azzal kezdődött, hogy egyikük megállt egy kapuban vizelni, amiért rászólt az idős házigazda, hogy hogy képzeli ezt. Az illető bement a kapun, és úgy összeverte az urat, hogy a kórházban tért magához. A szemközti szomszédnak, aki segíteni akart, a másik három látta el a baját, ő is kórházi ápolásra szorult. Aztán ahogy mentek hazafelé, aki szembe jött, kapott egy taslit. Van nekünk egy cigány kisebbségi referensünk, Oláh Károly, aki egy magát magyar cigánynak aposztrofáló munkásember. Ő azt mondta, elmenne Alsózsolcára, hogy kezelje ezt a helyzetet. Azt mondtam, egyet tehetsz, odamész, megbeszéled a cigányokkal, hogy felírják egy táblára, hogy bocsánatot kérünk Alsózsolca polgáraitól, és végigvonulsz a falun. Én a polgármesteri hivatal előtt foglak várni. Annyian jönnek veled, amennyien. Ha öten jönnek, öten. Oláh Karcsi odament, és kétszáz cigány vonult végig Alsózsolcán. Nem a gárdisták vonultak, félelmet gerjesztve, hanem a cigányok vonultak, bocsánatkérő táblával a kezükben. Azt gondolom, így lehet a megbékélést szolgálni.

A négy elkövetőn kívül miért kellett volna bárkinek is bocsánatot kérnie?

Azoknak nem kellett bocsánatot kérniük, ők csak támogatták a bocsánatkérést, . Ők nem azonosultak egy pillanatig sem ezzel a néggyel. Kiderült, hogy a törésvonalak alapvetően nem a cigányság és a magyarság között, hanem a cigányságon belül vannak. Az átlagos kisgazda, egy kisebb település polgárai mindig békében, szimbiózisban éltek a helyi cigányokkal. Ebben az esetben is ez volt a helyzet, az alsózsolcai bajkeverők az ottani cigányok szemében is jött-mentnek számítottak.

(Fotó: Réti Bori)