A „lehallgatott” Orbán

„Történt, hogy az MN »A [magyar] balliberálisoknak dolgozott az USA?« elsőoldalas szalagcímmel szórakoztatta a múlt héten kíváncsi olvasóit. Sunyi módon a cím kérdőjeles volt, amiképp a témát körüljáró cikk »kopf«-ja is, amely a -hat, -het fordulatok alkalmazásával csak a gyanúkeltés módszeréhez folyamodott. Ekképp: »Balliberális köröknél landolhatott« az amerikai Nemzetbizonsági Hivatal (NSA) által lehallgatott információk egy része. Vagy alább: (ugyanezek a körök) lehettek a kedvezményezettjei az NSA által Magyarországon folytatott adatgyűjtésnek. (Ugyanennek a lapszámnak a belső vezércikke már készpénzként kezelte, hogy Orbánt lehallgatták.)

Vagy igen, vagy nem. A feltételezés, gyanúkeltés azonban önmagában is fölér egy ionescói abszurddal. Ép elmével lehet feltételezni, hogy az amerikai terrorelhárítás informatikai gócpontja nem Kínával, nem Oroszországgal, nem az európai nagyhatalmakkal, nem Brazíliával, hanem Magyarországgal, közelebbről Orbánnak és csapatának az ellenzék-ellenes manővereivel foglalkozik, egyszóval egy olyan dologgal, ami az Egyesült Államok stratégiai pozícióit, érdekeit, szempontjait nézve még a térképen sincs megjelölve? Ép ésszel lehet feltételezni, hogy ha mégis, akkor a telefonbeszélgetésekből, e-mailekből, sms-ekből kinyert információkat az Egyesült Államok kormánya mint információ-birtokos futárral, levélben vagy titkosügynökök, netán budapesti nagykövetsége útján eljuttatja Bajnaihoz, Mesterházyhoz vagy Gyurcsányhoz? Ép ésszel elképzelhető, hogy egy kormány ilyen kockázatot vállal, amikor a címzetteket voltaképp nem is ismeri, és kiteszi magát annak, hogy ezeknek eljár a szájuk, és egy szép nap azzal kezdenek el büszkélkedni, hogy »az amerikaiaktól tudjuk«?”