Kovács Zoltán a rezsicsökkentéssel kapcsolatos lakossági fórumot megelőző sajtótájékoztatón közölte: az aláírások folyamatosan növekvő száma is azt jelzi, hogy
„rendkívül nagy közérdeklődésre számot tartó témával” foglalkozik a kormány. Utalt arra is, hogy a kormány az általa már 2010-ben befagyasztott rezsidíjaknak köszönhetően az azt követő két évben több mint 20 százalékos növekedést akadályozott meg, és az idén januárban, illetve most ősszel két lépésben ugyancsak több mint 20 százalékkal csökkennek a közszolgáltatások díjai.
Kifejtette: az áramra, a földgázra és a távfűtésre vonatkozó januári 10 százalékos, majd a mostani még 11,1 százalékos díjmérséklést, továbbá a szemétszállítás, a kéményseprés és a víz díjának csökkentését az tette lehetővé, hogy a választópolgárok többsége szerint a kormány jó úton halad.
„Jó a megkezdett út, amelyen az ország visszanyeri gazdasági szuverenitását, visszanyeri azokat a pozícióit, amelyekből hatékonyan tudja érvényesíteni saját érdekeit” – mondta az államtitkár. Kovács Zoltán kijelentette: Magyarország csak követi az európai mintákat, „nem hagyjuk, főleg egy elhúzódó válság közepette, hogy a szolgáltatók az emberekre hárítsák azokat a költségeket, amelyek meghaladják a közép-európai mértéket is”.
Manninger Jenő (Fidesz), a térség országgyűlési képviselője elmondta: választókerületében is rendkívüli érdeklődést váltott ki a rezsicsökkentés, 22 800-nál is több támogató aláírás gyűlt össze. Hozzátette, hogy a gáz és az elektromos áram árának csökkentése volt talán a legfontosabb, de jelentős eredmény a vízdíj mérséklése is, ugyanis a Balaton nyugati medencéjében van az országban az egyik legmagasabb vízdíj. A háztartásonként átlagosan havonta fizetendő 10 ezer forintos díj csökkentése révén évente több mint 10 ezer forint maradhat a családoknál.
Egy újságírói kérdés kapcsán, miszerint aktivisták pénzért is gyűjtöttek-e aláírásokat az országban vagy Zala megyében, Kovács Zoltán azt mondta: „fölösleges és szükségtelen lenne fizetni egy olyan dologért, amely az emberek körében népszerű”. Manninger Jenő azt fűzte hozzá: „senkinek nem adtunk olyan megbízást, hogy pénzért gyűjtsenek aláírásokat”.