„A nagy kérdés, hogy a »közös arculati elemek« mit jelentenek majd? A legésszerűbb egy nagy vonalakban körülhatárolt közös program lenne, ami az együttműködési feltételeken kívül jóval komolyabb politikai alkut jelentene. Ennek részletkérdéseit az egyes pártok kedvükre fejthetnék ki külön programjukban, ám egymásnak nem ellentmondó módon.
Az idő kevés, az ellenzéki összefogás pedig jócskán veszített a rendelkezésre álló időből a keret-megállapodás elhúzódásával, ez pedig jó eséllyel folytatódhat, hiszen az MSZP felvetette a DK, liberálisok illetve a szociáldemokraták csatlakozását, ami tovább bonyolíthatja az összefogást és a kormánypártok malmára hajthatja a vizet.
Az együttműködés tehát hosszú idő után, de létrejött, ám annak körülményei és a folytatás lehetősége miatt még nem tehetünk pontot az ügy végére. A fragmentáció már most fenyegeti a baloldalt, ami a programalkotásnál még jobban a felszínre kerülhet, ellentétben a kormánypártokkal, ami a Fidesz fordulata után egyre inkább közelít a konzervatív KDNP-hez. Ám ha ezt sikeresen elkerülni és óriási energiákat mozgat meg, még nem kizárt a győzelem.”