Lesz emlékhelye a holokauszt gyermekáldozatainak

Egy további szemelvény a vészkorszak cionista vezetésének ci(o)nikus hozzáállásáról, ez az emlékmű hátoldalára kerülhetne: (...) Mindenkin segítenünk kell, aki rászorul, egyéni jellemzőik fiogyelembe vétele nélkül? Nem kell e mentőakciónak egy nemzeti cionista jelleget adnunk és megpróbálnunk elsőbbséget biztosítani azok megmentésének, akik hasznosak lehetnek Izrael Országa és a judaizmus számára? Tudom, hogy kegyetlennek tűnhet így beállítani a kérdést, de sajnos egyértelműen ki kell jelentenünk, hogy ha vagy meg tudunk menteni 10,000 embert abból az 50,000-ből, akik hozzá tudnak járulni az ország újjáteremtéséhez és a nemzeti újjászületéshez, vagy pedig megmenthetünk egymillió zsidót, akik terhünkre lesznek, vagy legjobb esetben ballaszt, akkor a megmenthető 10,000 megmentésére kell szorítkoznunk - a hátrahagyott millió vádjai és könyörgései ellenére." Forrás : Memorandum of the "Salvation Committee" of the Jewish Agency. 1943. Quoted by Tom Segev. "Le septième million" Ed. Liana Levi, Paris, 1993, p.124. Hogy itt nem kizárólag egy nehéz helyzetben elkerülhetetlen választás szörnyű dilemmájáról van szó, azt jelzi, hogy több ilyen nyilatkozatot dokumentáltak akkor cionista vezetőktől, ahol a szerintük nem mentendő zsidókra használt kifejezéseik (teher, ballaszt, por) jelzik, hogy az ő nagy terveikben eleve szerepelt e szerencsétlenek tömegeinek tudatos feláldozása a Cion érdekében, pl. hogy hiszterizálhassák, magukhoz láncolhassák a túlélőket (akiket ők szelektáltak ki túlélésre) és örökké vádolhassák a "gojokat": "Az 1937-es londoni Cionista Világkongresszuson Dr. Chaim Weizmann (a Cionista Világszervezet elnöke, majd Izrael Állam első köztársasági elnöke ) szavaival kijelölte a politikai irányvonalat: "Európa hatmillió zsidójának reményei az emigrációra összpontosulnak. Megkérdeztek engem: "Ki tud hozni hatmillió zsidót Palesztinába?' Azt válaszoltam, 'Nem". ...A tragédia mélységeiből kétmillió fiatal embert akarok kimenteni... Az öregek meg fognak halni. El fogják viselni a sorsukat, vagy nem. Por voltak ők, gazdasági és morális por egy kegyetlen világban. ... Csak a fiatalság ága élheti túl... Ezt tudomásul kell venniük."" forrás: Holocaust Victims Accuse, pp 25.

Legfőbb ideje! Az emlékműre nem találhatnak jobb feliratot, mint az üldözötteknek menedéket nyújtó Zsidó Nemzeti Otthon, Izrael állam első miniszterelnöke, azelőtt a cionista mozgalom egyik fő vezetője, Ben Gurion szavait 1938-ból (tehát a háború kitörése előttről!): "Ha tudnám, hogy az összes németországi (zsidó) gyereket kimenthetjük Angliába, vagy csak a gyerekek felét Erec Izraelbe, én a második megoldást választanám. Mivel nekünk nemcsak e gyerekek életét kell számításba vennünk, hanem Izrael népének történelmét is." "

Halló, Frau Lunacek, meg a többi EU-s debil! Íme, ilyen fasisztoid, meg antiszemita a magyar kormány, hogy a 25. holokauszt emlékhelyet hozzák létre - a magyar adófizetők pénzén, akiknek koruknál fogva semmi köze nincs az egészhez, de azért fizethetik az örök-kárpótlást, meg az emlékhelyeket.

"a magyarországi holokauszt 70. évfordulójához kapcsolódó emlékévben " Közvetlenül a II. világháború után Lengyelországban 277 börtönben és 1255 kommunista koncentrációs táborban több mint 200 ezer német származású polgári személyt gyűjtöttek össze. Sztálin írásos parancsára a haláltáborok vezetőit szándékosan bosszúszomjas zsidók közül válogatták, akik éheztetéssel, kínzásokkal és szadista kegyetlenséggel közel 100 ezer német származású civilnek, többségében nőknek és gyerekeknek az életét oltották ki. A háborút Moszkvában átvészelt, és a szovjet fővárosból hazaküldött lengyelországi születésű zsidó kommunisták Varsóban is nekiláttak a parancs végrehajtásának. Sztálin külön utasítására - a zsidó származású Jacob Bermant nevezték ki. Berman a hivatalhoz tartozó alosztályok, börtönök és koncentrációs táborok élére kivétel nélkül zsidókat állított, így a szovjetek biztosak lehettek abban, hogy megvan bennük a feladat végrehajtásához szükséges bosszúállási vágy. Lambsdorf) melletti átnevelő táborból fiatal német nőket és lányokat mezítláb hajtottak ki a városka határában levő szántóföldre, ahol korábban több mint 500, a háború alatt kivégzett lengyelt temettek el. A nőket arra kényszerítették, hogy a mész nélkül sebtében elhantolt holttesteket kiássák, melléjük feküdjenek és csókolgassák a már régen oszlásnak indult hullákat. Schwientochlowitz) mellett létrehozott kommunista koncentrációs tábor parancsnokának Shlomo Morelt, egy 26 éves zsidó partizánt neveztek ki, "Engem Morelnek hívnak és zsidó vagyok. Az egész családomat kiirtottátok Auschwitzban. Ott megesküdtem, ha élve kikerülök, mindent visszaadok nektek: a mai naptól kezdődően megfizettek azért, amit csináltatok". Na itt tartunk most .