A lap szerzője, Cedric Rehman a „Kulturális színtér Magyarországon – Idegen a saját hazájában” című riportban kiemelte: a magyar kormány nem hagy kétséget afelől, hogy nemkívánatosak a számára kényelmetlen kulturális szerveződések. Hozzátette: a kemény hatósági fellépés és a Sirály klub bezáratása „nem éppen az erő jele egy olyan kormánytól, amely azt hangoztatja, hogy szilárdan ül a nyeregben”, de a kulturális értékek újradefiniálására törekvő kormány koncepciójába jól illeszkedik, hogy Budapesten „ne legyen találkozóhelye az alternatívoknak”. A Sirály „a független és (a hatalom számára) kényelmetlen kulturális színtér utolsó életjele” volt, és „most ennek is vége” – írta a német baloldali lap szerzője.
A Die Presse című osztrák lapban a bécsi izraelita hitközség magazinja, a Wina magyarországi antiszemitizmussal foglalkozó áprilisi száma kapcsán Burkhard Bischof megállapítja: Orbán Viktor Magyarországa nem mutat egyértelmű fekete-fehér képet, hanem „a szürke minden árnyalatát”. A szerző a lapszemle felvezetésében azt a véleményét fogalmazza meg, hogy a magyar jobb- és baloldal közötti éles polarizáltság már a határokon túlra is kiterjedt. Az emigráns magyarokra már régóta átragadt ez a politikai „izgágaság”. De azok a nem magyarok is, akik szakmai érdeklődésből vagy szimpátiából foglalkoznak Magyarországgal, szintén belekerülnek a „vagy-vagy örvényébe”: dicséred-e Orbán Viktort és ezzel Magyarország barátjává válsz, vagy kritizálod és Magyarország ellensége leszel. Természetesen mégsem ilyen egyszerű a helyzet – jegyzi meg a szerző –, illetve csak akkor, ha valaki előre elfogadja a „primitív barát-ellenség séma érvényességét”.