Osztrák lapok: Nem is különbözünk sokban Magyarországtól

A konzervatív Die Welt szerzője, Jacques Schuster „A kamaszévek vége című” (az online kiadásban más címmel megjelent) írásában így fogalmaz: Orbán Viktor és pártja nemcsak arra törekszik, hogy saját eszméik szerint építsék át a társadalmat és „megszabadítsák” azoktól az intézményektől, amelyek vezetője mást gondol, mint ők, hanem igyekeznek az „alkotmányos valóságot” is megváltoztatni. Mindezt azért, hogy a kormány „csaknem korlátozatlan hatalma” révén véghez tudja vinni mindazt, ami megfelel elképzelésének. Jacques Schuster szerint a kormány az alkotmány negyedik módosításával nemcsak az alkotmánybíróság „helyzetét gyengítette”, hanem „aláásta az alapjogok és az emberi jogok védelmét”. Orbán és a Fidesz „megtámadja a hatalmi ágak szétválasztásának elvét”, és „korlátozza még a véleményszabadságot is” – áll a vezércikkben. A szerző úgy vélte, Brüsszelben és más fővárosokban „túlságosan sokáig vették félvállról” a magyarországi folyamatokat, s nem vettek figyelembe egy tényt. Azt, hogy ha az Orbán irányítása alatt álló Magyarország kérné felvételét az Európai Unióba, úgy kérelmét elutasítanák – írta.

A Der Tagesspiegel március 15-én készült budapesti riportot közölt szombaton „Nem adjuk Magyarországot” címmel. A szerző, Paul Flückiger ezt írta: a magyarok többet vártak az uniótól, mindenekelőtt gazdaságilag, az Orbán-kormánynak pedig ugyan sikerült stabilizálni az államadósságot, de a bérek alacsonyak maradtak, a munkanélküliség magas, és az ország története egyik legsúlyosabb gazdasági válságával küzd. A liberális lap szerzője szerint azzal, hogy a Klubrádiónak azon a napon adták meg az állandó sugárzási engedélyt, amikor az államfő bejelentette, hogy aláírja az alaptörvény módosítását, „kifognak némi szelet az állítólagosan hiányzó sajtószabadság miatti kritikák vitorlájából”.

A baloldali Berliner Zeitung „A pénz egyedül nem segít” címmel közölt vezércikket. A szerző, Peter Riesbeck az euróövezeti válsággal és a pénteken zárult uniós csúcs döntésével kapcsolatban egyebek között megjegyezte: a válság közepette feledésbe merül az EU néhány nagy teljesítménye. Például az, hogy Európa keleti felén sikerült stabilizálni a demokráciákat. Az EU tavaly Victor Ponta Romániájában avatkozott be a folyamatokba, jelenleg pedig Orbán Viktor Magyarországán „harcol (...) ismét a demokratikus szabályok tiszteletben tartásáért”.

Brüsszelben és máshol is félrenéznek, és elbagatellizálják a magyarországi folyamatokat – írta a konzervatív Die Presse lapban közölt jegyzetében Anneliese Rohrer. Ausztriának minden oka meglenne a nyugtalankodásra a szerző szerint, aki felidézi: egy minapi közvélemény-kutatás azt mutatta, hogy tízből hat osztrák vágyik „egy erős emberre” az ország élén, egy 2010-es felmérés szerint 25 százaléknak nem lenne kifogása egy autoriter rendszer ellen. Ezen felül – fogalmazott – Ausztriában sem bánnak a pártok kesztyűs kézzel az alkotmánnyal, ahogy a 2010-es költségvetés elfogadásakor történt alkotmánysértés és egyes törvényeknek a legfőbb bíróság hatásköréből való kivonását célzó „trükkök” mutatják. Ebből azonban arra következtetni, hogy Ausztriának semmi joga Magyarország miatt aggódni, csak abból a vágyból eredhet, hogy ártalmatlan színben tüntessék fel a dolgokat. Hozzátette: az osztrák alkotmánybíróság 2001-ben vetett véget az említett „kétes gyakorlatnak”.

A Kurier napilap jegyzetírója, Martina Salomon is az osztrák belpolitikával hasonlította össze a magyart. Úgy vélte, míg Európa jogosan csóválja a fejét a magyar kormány intézkedései miatt, Ausztriában is élénk a nemzetközi piacoktól való megszabadulás és az államosítás vágya. Orbán Viktor azt akarja, hogy a bankrendszer legalább félig magyar kézben legyen, korlátozni akarja az alkotmánybíróság hatáskörét, az állami támogatást kapó diákokat hazai munkavállalásra akarja kötelezni. „Mindez ellentmond az európai gondolatnak” – írta. Megjegyezte: Ausztriában is vont ki a nagykoalíció törvényeket az alkotmánybíróság hatásköre alól, és vajon nem védekeznének-e szívesen az osztrák egyetemek a külföldi diákok rohama elől? A szerző szerint mindez ugyan „nem menti fel a jogállamhoz méltatlan magyar politikát”, másrészről „Ausztria nem is áll olyan messze Magyarországtól, mint azt az osztrákok gondolják”.