A levél szerzői elismerték, hogy a Jeszenszky által a romákkal kapcsolatban leírt mondat „nyitott a különböző interpretációkra”, de hangot adtak meggyőződésüknek, hogy „senkit sem szabad elítélni konzultáció nélkül és egy terjedelmes könyv egyetlen mondata okán”, különösen olyan valakit nem, aki „hosszú professzori és diplomáciai karrierje során bebizonyította, hogy mentes a faji és az etnikai előítéletektől”. Rámutattak, hogy Jeszenszky Géza mindig is nagy erőfeszítéseket tett Magyarországon, „ahol az antiszemitizmus meglehetősen erős”, annak bizonyítására, hogy az emberek „semmilyen címen sem diszkriminálhatók”.
Gati, Simonyi és Deák a Breuer Klárához, Martonyi János külügyminiszter kabinetfőnökéhez intézett levelükben kiemelték: „alulírottak, akik Jeszenszky Gézát évtizedek óta ismerjük, elfogadhatatlannak tekintjük azt a vádat, hogy ő rasszista, vagyis bármely csoporttal, kisebbséggel szemben előítéleteket táplál”. „Ellenkezőleg, tanárként és szerzőként, vagyis kollégánként bebizonyította, hogy ő az elfogulatlan tudományos vizsgálat, a nemzetközi megértés és a kisebbségek védelmének elkötelezettje, a szélsőséges gondolkodás és a kirekesztés ellenfele” – hangsúlyozta a három egyesült államokbeli magyar társadalomtudós.