A Jobbik újratárgyalná az államadósságot
Vona Gábor a vitában elmondta: a szocialisták 2002-2010 közötti államadósság-növelő politikája maximálisan elítélendő, de szerinte már az első Orbán-kormány idején látni lehetett, hogy az adósságtömeg kinövése nem reális elképzelés, és ezt mutatja az elmúlt két év is. Közölte: pártja szerint az államadósság-kezelés kérdésében ugyanaz a politika jellemzi a Fideszt és az MSZP-t, ez pedig nem más, mint hogy a társadalom megszorításának árán is „hordani a magyar emberek pénzét az adósságszolgálat lyukas hordójába. (...) Az egyik vödörrel hordja a vizet, a másik pedig slaggal önti bele”. A Jobbik ehelyett – mivel fenntarthatatlannak látja a magyar adósságpályát – adósságkönnyítést sürget, amelyen belül szóba jöhet például futamidő-hosszabbítás, fizetési moratórium, kamat-, illetve tőketartozás-csökkentés – fejtette ki Vona, megjegyezve, hogy ezek kombinációját számtalanszor alkalmazták már világszerte. Emlékeztetett ugyanakkor, hogy a Fidesz lesöpörte az asztalról az adósságkönnyítés lehetőségét.
LMP: Az a kérdés, hogyan tudunk kilábalni a helyzetből
Az LMP vezérszónokai szerint abban kell konszenzusra jutni, hogyan alakítható ki egy olyan kiszámítható gazdaságpolitika, amely olcsóbbá teszi az adósságszolgálatot. Vágó Gábor azt közölte: ehhez meg kell egyezni abban, hogy a gazdasági növekedés érdekében szükség van a hitelezés beindítására. „Nem azt kérdezzük, hogy ki a hibás, hanem arra vagyunk kíváncsiak, hogy hogyan alakult ki ez a helyzet, és miként tudnánk ebből kilábalni” – hangsúlyozta. Szerinte a probléma vizsgálatakor nem a bruttó államadósság mértékét, hanem az adósságrátát kell szemlélni, amelyet négy tényező befolyásol, amelyekből három a jelenlegi gazdaságpolitika erős függvénye. Kifogásolta, hogy egyre nagyobb kamatterhet fizetünk a múlt adósságai miatt, szerinte ennek az az oka, hogy egyre kevésbé bíznak az országban a hitelezők. A reálárfolyam alakulásáról szólva úgy fogalmazott: ha megszólal egy fideszes vagy korábban egy MSZP-s politikus, jobban kileng a forint, mint azt a konkrét gazdasági teljesítmény indokolná. Ma Magyarország recesszió van, ennek árát pedig ugyanúgy meg kell fizetni az államadósság szolgálatában is – tette hozzá.
Arról is beszélt, hogy miközben 2000 és 2006 között a magyar államháztartás viszonylag kedvező pozícióban volt, ezt követően azonban kiugró államháztartási hiányt produkált az ország. A válság kitörése utáni állapotokat a képviselő feketelevesnek nevezte, ami után tőkekivonás következett be, a GDP egyre rosszabb adatokat mutatott, az államadósság kockázata pedig megnőtt. Vágó Gábor szerint az ország szempontjából kulcsfontosságú lenne az európai konjunktúra felívelése, ám erre nem számíthatunk – mondta. A további problémákat sorolva közölte: a magyar kamatprémium továbbra is magas, szerinte a belpolitikai kockázatok miatt is. Kifogásolta azt is, hogy nincs olyan jogi keretrendszer, amire építeni lehetne, ami miatt a gazdasági szereplők stabilnak látnák az országot. A szintén LMP-s Szél Bernadett szerint ha a kormány elkötelezett lenne az államadósság elleni harcban, akkor nem a felső középosztályt támogatná, nem presztízsberuházásokra vagy kormányzati kommunikációra költené az ország pénzét, hanem adósságcsökkentésre. „Vitanapot szervezni önök tudnak, de államadósságot csökkenteni az államháztartás elsődleges egyenlegén keresztül nem tudnak” – fogalmazott a képviselő, aki szerint a kabinet épp az ellenkezőjét tette annak, amit kellett volna.