A magyar média kilenc jeles képviselője kedden a Magyar Rádió Márványtermében beszélt a gyűlöletbeszédről és szabályozásáról a médiatanács Médiatudományi Intézetének szervezésében.
1992-ben még úgy tűnhetett az Alkotmánybíróságnak, hogy később szükségtelenné válthat a gyűlöletbeszéd büntetőjogi rendezése, Tóth Szabolcs Töhötöm szerint azonban évek óta nincs szükség gyűlöletbeszéd-törvényekre. A Magyar Nemzet szerkesztője úgy véli: ezek többet ártanak, mint használnak a nyilvánosságnak. „Ahhoz, hogy a gyűlöletbeszéd valódi bűntény lehessen, szükség van bizonyos államszervezetre is; egy demokratikus államban, békeidőben ez nem valósulhat meg” – mondta, hozzátéve: az erőszakszervezetek, az állami szervezettség nélkül a gyűlöletbeszéd nem éri el azt a veszélyességi fokot, amely miatt a szólásszabadságot korlátozni kellene.
Erősebb szabályozás = nagyobb kár, kevesebb haszon?
„A probléma nem a 30/1992-es AB-határozattal van, hanem a lakossággal” – véli Weyer Balázs. A Főszerkesztők Fórumának elnöke szerint az AB várakozásai azért nem válhattak valóra, mert a társadalom, a sajtó és a közszereplők is rosszul kezelték a kérdést, és „sok minden nem úgy történt, ahogy történnie kellett volna”. Mint mondta: „kicsit úgy kezeltük, mint egy félhangos böfögést a társaságban”, majd hozzátette: minden egyes ilyen aktus emeli a társadalom ingerküszöbét.
Weyer úgy látja: a gyűlöletbeszéd észrevehető, kiugrik környezetéből, és általában a szakma peremvidékéről érkezik. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a többszörözési folyamat nyomán ez a peremvidék sem definiálható már egyértelműen. „A gyűlöletbeszéd underground jellegének hátránya, hogy kicsúszik azon szervezetek kezei közül, amelyek alkalmasak lennének annak kivetésére” – tette hozzá. „A jogi eszközökkel ugyanakkor nagyon óvatosan kell bánni, mert nagyobb károkat lehet vele okozni, mint amekkora hasznot hajtani” – szögezte le, ehelyett inkább azt ajánlva: lejjebb kell vinni az ingerküszöböt.
Koltay András felidézte: a Btk. alapján 1998 óta senki sem ítéltek el jogerősen közösség elleni izgatás miatt, az utolsó Szabó Albert volt. A médiahatóság 1996-tól kezdve összesen 46 alkalommal állapított meg jogsértést. A moderátor ennek kapcsán feltette a kérdést: túl magasan van a mérce?
Weyer azonban nem értékelte pozitívumként az alacsony számot. „Ringathatjuk magunkat abba az illúzióba, hogy nem volt sok ügy, hosszabb távon mégis azt kell látnunk, hogy valami nem működött jól”. Mint mondta, nem csak a médiával kapcsolatban került túl magasra a társadalom ingerküszöbe, hanem mindenféle közkommunikációs aktus tekintetében. Külföldi példát említve elmondta: több országban a nagyobb esetszám a pozitív érték, hiszen az mutatja, hogy az állampolgárok tűréshatára nem emelkedik. „Az alacsony esetszám sohasem jelenti azt, hogy nincs probléma; azt jelenti: már senkit sem érdekel.”
Gyűlölködés: nem a hír része?
Szikszai Péter szerint a gyűlöletbeszéd főként publicisztikában fordul elő, hiszen tényekkel gyűlöletbeszédet megvalósítani nem egyszerű. A HírTV hírigazgatója kijelentette: televíziós munkája során nem találkozott ilyennel. Feltette a kérdést: ha mégis akadna rá példa, közvetítheti-e a televízió a gyűlöletbeszédet? „Kevesen tudják eldönteni, hogy mi számít gyűlöletbeszédnek” – mondta, ismét megjegyezve: a bemutatott tények nem tartoznak a fogalom alá. Jeszenszky Géza jegyzetét példaként felhozva elmondta: három-négy ember pörgeti a témát, ezért az folyamatosan napirenden marad. „A Kuruc.info nincs itt, őket nem érinti semmi, őket nem keresi a hatóság, minket azonban elővesznek” – jegyezte meg.
„Egészen más, amikor Szabó Albert a Szabadság téren beszédet tart, és amikor egy valós közéleti vitában egy médium egy valós problémát próbál feltárni műfajtól függetlenül” – reagált Gulyás István. „A gyűlöletbeszéd ma Magyarországon leginkább akkor fordul elő, amikor a periférián lévő médiumok a B-középnek játszanak, majd ezt az egészet mi vesszük nyakunkba, és kezdünk el beszélni róla” – mondta.
A közmédiával kapcsolatban tudni kell: messzemenő figyelem hárul rá, az alaptörvény, a közszolgálati törvény és kódex is meghatározza – mondta Gulyás. Leszögezte: komolyan veszik a törvényeket és eljárásokat. Az MTVA munkatársa hangsúlyozta: egy dokumentumfilmben dokumentumok jelennek meg, még ha azok eltérő módon értelmezhetők is. Ezek után bárki vélt vagy valós sérelmet fedez fel, elmondhatja véleményét. Előfordulhat, hogy egy vitaműsorban egy fél véleménye kiüti a biztosítékot, de akkor ott a másik fél, aki megvédheti magát.
A kereskedelmi médiumok szempontjából az elhangzottakra György Bence úgy reflektált: a riport lehet gyűlöletkeltő, de azt fel kell ismerni, és a szélsőséges esetek nem kerülhetnek adásba. „A TV2 képes arra, hogy megakadályozza, hogy a gyűlöletbeszéd keresztülmenjen rajta” – szögezte le.
Kotroczó Róbert, a konkurens kereskedelmi csatorna hírigazgatója a beszélgetésre érkezése előtt arra kérte munkatársait: gyűjtsék össze az eseteket, amikor kiszűrtek valamit az RTL adásából. Példaként néhány vidéki esetet hozott, amikor a hatóságok vagy a szemtanúk a felvételeken megjegyezték, hogy az elkövető roma. „Bizonyos tüntetéseken elhangzott megjegyzéseket is kihagytunk, amikor pedig megvertek egy rabbit, mi nem tartottuk fontosnak idézni, miket mondott közben a támadó, nem éreztük úgy, hogy ez az eset része” – mondta, hozzátéve: ezt a csatorna szabályrendszere is előírja, amely ilyen módon jól működik.
Gyűlöletbeszéd a gyakorlatban
Pesty László Fekete Dobozának kritikus adása kapcsán Szikszai Péter felháborodottan tette fel a kérdést: nem lehet olyan riportfilmet készíteni romákról, amelyben van vélemény? „Ettől ne legyen ballib gyűlöletbeszéd!” – szólalt fel, hozzátéve, ő nem érzékelte problémásnak a filmet. Erre Gulyás leszögezte: senki sem beszélt gyűlöletbeszédről a műsor kapcsán. Az ombudsman az emberi méltóság megsértésről, a méltatlan ábrázolásról beszélt – tette hozzá. A médiahatóság részéről Koltay az elhangzottakra úgy reagált: a hatóságnak muszáj volt Pesty műsorával foglalkoznia; „nekünk, a hatóságnak, minden panasszal foglalkozni kell, eljárást kell indítanunk”. Ha műsorszerkesztői szempontból nem is merült fel a gyűlöletbeszéd veszélye, más aspektusból felmerülhetett – mondta.
Jó Balázs beszámolt róla: a Joshi Bharat és a Mónika Show-t, valamint néhány egyéb show-t leszámítva az elmúlt években nem találkoztak gyűlöletbeszéddel az egyes műsorokban. „Ez a fajta törvénysértés-típus igen ritka, ezért nem is szentelünk a kérdésnek külön tényvizsgálatot” – mondta az NHH szakembere.
Gulyás véleménye szerint a Jeszenszky-üggyel kapcsolatban „egyértelmű, hogy jól időzített politikai akcióról van szó”, majd azt a kérdést tette fel: Czeizel Endre ilyen és ehhez hasonló írásai miért nem kerültek a figyelem középpontjába? Weyer Balázs erre később annyit mondott: a Jeszenszky-üggyel kapcsolatban korábban fel sem merült a fogalom, és hogy a rendezvényen előkerült, az is azt bizonyítja, mennyire nehéz megállapítani, hogy hol a határ a jogos-jogtalan indulat között, és mi számít gyűlöletbeszédnek.
„Bizonyos médiumok nem egyszerűen a gyűlöletbeszéd kategóriájába sorolható beszédeket tesznek adásba, hanem egyéb jogokat is sértenek” – mondta Kotroczó a Kuruc.infót hozva példaként. Feltette a kérdést: a magyar hatóságok miért nem járnak el ezekben az esetekben? „Mi, a nagyobb médiumoknál dolgozó újságírók egész életünk során nem követtünk el annyi jogsértést, mint amennyit ezek a médiumok naponta, szándékosan elkövetnek” – jegyezte meg. A hírszerkesztő ugyanakkor hozzátette: a politikusok, a közszereplők ellen is el kellene járni, hiszen a parlament sem jelent védelmet a törvénnyel szemben. Kotroczó hisz abban, hogy a helyzet rendeződni fog, nem biztos azonban abban, hogy a kerekasztal-beszélgetésen megjelentek dolga erről vitatkozni.
Kovács Tibor szerint nemcsak népcsoportokra, vallási felekezetekre irányulhat a gyűlöletbeszéd, hanem akár szervezetekre is. A kérdés, hogy a médiának tényleg foglalkoznia kell-e ezzel azon túl, hogy nem hangosítja fel azt. Nehéz megoldani, hogy egy írott online médiumban ki tehető felelőssé – különösen egy külföldről üzemeltetett honlap esetében. Az újságíró felelőssége a tudósítás és a publicisztika, a vállalkozás felelőssége pedig a szerkesztés, az irányelvek és az etikai normák megfogalmazásában valósul meg a Magyar Lapkiadók Egyesületének elnöke szerint.
„Járjanak el a hatóságok, szűnjenek meg az ilyen médiumok, de a lelátókon akkor is ott marad a gyűlöletbeszéd” – jegyezte meg. Kovács szerint a kérdés, hogy „elég erősek vagyunk-e ahhoz, hogy beszéljünk róla: vannak olyan médiaszereplők, akik nem tartják be a sztenderdet”. Úgy látja, a médiazsurnalizmus Magyarországon nem valósul meg, az egyes médiumok ellövöldöznek egymás mellett.
Van megoldás, vagy csak beszélgettünk egy jót?
A beszélgetés során Gulyás, Weyer, és Tóth is többször amellett álltak ki: az erős szabályozás több kárt okozhat, mint hasznot. Tóth Szabolcs Töhötöm szerint demokratikus körülmények között nem lehet kemény szabályokat felállítani a témában, mert „a csapdáknak nincs vége”, és „egy kisebbség túszul ejtheti az egész jogrendszert”. Megjegyezte: konzervatív létére ennek kapcsán az USA liberális politikáját támogatja.
Az online média aspektusából Weyer úgy látja: a Kuruc.info szankcionálására „érdemes lenne megpróbálni pár utat, erre eddig én nem láttam példát”. A jelenlévőket is felszólította: „tegye fel a kezét az asztalnál, aki nem ismeri azt a három nevet, akik szervezik a Kuruc.infót”. Weyer ugyanakkor továbbra is kiállt álláspontja mellett, és leszögezte: nem érné meg keményen szabályozni a tartalmakat a járulékos károk miatt.
