Orbán: A diákhitel nem tandíj

Az ellenzéki képviselő arra hívta fel a kormányfő figyelmét, hogy a 2008-as népszavazás előtt a tandíj eltörlése mellett kampányolt, és azt mondta, sosem nyugszik bele, hogy Magyarországon tandíj zárja el a gyermekek elől a felemelkedés lehetőségét, kormányra kerülve viszont a tandíj „általánossá tételét helyezi kilátásba”.

Válaszában a miniszterelnök felsorolta a fiatalok magyarországi munkavállalása érdekében hozott kormányzati intézkedéseket, közte a munkahelyvédelmi akciótervet, majd kijelentette: „tandíj nem lesz, semmilyen fizetési kötelezettség nem zárhatja el egyetlen fiatal előtt sem a felemelkedés útját”. A kormány diákhitelen és állami ösztöndíjon keresztül minden egyes diákot támogatásban részesít – tette hozzá.

Dúró Dóra szerint azonban lehet önköltségnek nevezni a tandíjnak, „attól még a társadalmi hatása ugyanaz lesz, mintha tandíjnak neveznénk”. A politikus ezután átadta Orbán Viktornak a Jobbik ifjúsági tagozatának a diákhitelről szóló kiadványát. Orbán Viktor viszonválaszában azt mondta, „a tandíj az a fizetendő összeg, amelyet ha a diák nem tud letenni, nem járhat iskolába”. Ezzel szemben – folytatta – a diákhitel olyan rendszer, amellyel „mindenki járhat iskolába, a tanításának költségeit az állam előre kifizeti”, a visszafizetést pedig halasztottan, nagyon alacsony kamattal teszi lehetővé. „A tandíj és a diákhitel nem keverendő össze. Meg fogják látni, a végén több magyar diák jár majd iskolába az új rendszerben, mint járt a régiben” – fogalmazott a miniszterelnök.

Osztolykán Ágnes (LMP) szintén a tandíjjal kapcsolatban szólalt fel. Felhívta a figyelmet arra, hogy idén 22 százalékkal, 32 ezerrel csökkent a felsőoktatásba felvételizők száma. Emlékeztetett a miniszterelnök által 1998-ban elmondottakra, miszerint nem fordítanak hátat a tanulni vágyó fiataloknak, és azt is kijelentette: a nehéz sorsú diákoknak nincs lehetőségük bejutni a felsőoktatásba.

Orbán Viktor válaszában hangsúlyozta: sem falusiak, sem cigányok nincsenek kizárva a felsőoktatásból. Becsapásnak nevezte azonban azt, ha olyan képzést nyújtanak a diákoknak, amellyel a végzettek nem tudnak elhelyezkedni. Kijelentette: a kormány tiszta vizet önt a pohárba az által, hogy azt kívánja tanítani, aminek értelme van. A miniszterelnök minden falusi, minden cigány és nem cigány származású diákot arra bíztatott, hogy tanuljon a felsőoktatásban. A nehéz sorsú fiatalok felsőoktatásba jutásának nehézségeiről szólva közölte: érti a problémát, de mint mondta, a bekerülési ponthatárt a felsőoktatás világa határozta meg. Azt üzente ezen embereknek, hogy ha be tudnak kerülni egy egyetemre vagy főiskolára, a taníttatásért nem kell fizetni, mert azt a diákhitel központ automatikusan átutalja.

Kovács László (MSZP) az azeri baltás gyilkos átadásáról kérdezte a miniszterelnököt, a többi között arról, a kormány miért érte be azzal, hogy Azerbajdzsán közölte, nem kívánják átalakítani Ramil Safarov ítéletét, és miért nem kérdezett rá az elnöki kegyelem lehetőségére is.

Orbán Viktor válaszában helyes döntésnek nevezte Safarov átadását. „Igazságos döntést hoztunk, mert ha fordítva történt volna az eset, vagyis örmény követte volna el azeri rovására a bűncselekményt, akkor is így járunk volna el. Magyarországnak nem az örmény vagy az azeri szempontokra kell figyelnie, hanem kizárólag Magyarország érdekeit kell követnie” – jelentette ki. Viszontválaszában Kovács László arra kérdezett rá, milyen remélt előnye volt a kormánydöntésnek. A kormányfő úgy reagált: a döntést nem rövid távú haszon motiválta, „de egy előnye majd látszani fog (...): azzal, hogy az ítélet végrehajtására átszállítottuk az azeri elítéltet, Magyarország kiszállt ebből a konfliktusból”.