A tárgyaláson elhangzott: a nyomozás során W. Ferencet szembesítették a tűzoltóság egyik munkatársával, akinek azt mondta, hogy a X-es tározónak „négy-öt hónapja van ahhoz, hogy átszakadjon”. A szembesítésen ezt tagadta, mert arra gondolt, hogy négy-öt hónap múlva meg fog megtelni vörösiszappal a kazetta. A jegyzőkönyvekből elhangzott, hogy W. Ferencnek környezetvédőként a működő tározóval feladata nincsen, a később átszakadt tározónál hibát nem tapasztalt. A bírónőnek bemutatta a belügyminiszteri elismerést, amelyet az iszapömlés első évfordulóján kapott a katasztrófában tanúsított helytállásáért.
Nem tartotta magát bűnösnek a hetedrendű vádlott G. Gábor főtechnológus sem, vallomást sem tett a tárgyaláson. Korábbi vallomása szerint 2008. áprilisig ő volt felelős a vörösiszap-kazetták üzemeltetéséért, utána nyugdíjasként lett főtechnológus. A katasztrófa napján D. József vezérigazgató-helyettessel a timföldgyár ebédlőjében volt, mikor telefonon értesültek a gát átszakadásáról. Azonnal Kolontárra, majd a tározó tetejére mentek, és ott látták, hogy a gáttestből egy 30-50 méteres darab kiszakadt. Megpróbálták értesíteni a kolontári polgármesteri hivatalt, majd őt visszaküldték a gyárba, hogy vigyen ötven pár gumicsizmát a helyszínre.
A vád szerint G. Gábor hidrátgyártási igazgatóként 2008-ig nem intézkedett a X-es tározó gátjainak állékonyságáról adatokat szolgáltató monitoringrendszer kiépítéséről; kárelhárítási intézkedéseket nem tett, és nem jelezte a bekövetkezett katasztrófát a hivatalos szerveknek, polgármesteri hivataloknak, ezért halált előidéző gondatlan közveszélyokozással vádolják.