A gyakornokok a Duna Televízió, a Gazdasági Rádió, a Heti Válasz Online, a hír24, a HVG, a Magyar Katolikus Rádió, a Magyar Televízió, a Magyar Távirati Iroda, a Népszabadság, a Népszava Online, az Origo, és a Mandiner szerkesztőségeiben gyarapították tapasztalataikat. Hárman közülük eddigi helyükön dolgoznak tovább, ketten kommunikációs munkakörben kaptak állást. „A többiekben is nagyon bízunk” – jegyezte meg Móricz, miután kiemelte a közszolgálati média nyitottságának fontosságát. Kuti Vilmos a jövőre vonatkozó terveivel kapcsolatban annyit mondott: operatőr társával együtt szívesen elindítanák a Mandiner videórovatát.
A sajtótájékoztató végén Rácz Tibor, a program egyik roma résztvevője azt mondta: az elmúlt hónapokban segítséget kapott annak megvalósítására, amire „napilapos újságíróként” nem biztos, hogy lehetősége lett volna. „A vég, ami most eljött, az egy kezdet mindannyiunknak” – fogalmazott, hozzátéve: bízik abban, hogy „előbb-utóbb nagy nevek leszünk mindannyian, és nem merülünk a feledés homályába”. Rácz kiemelte: reméli, hogy „feltűnik, hogy romák – vagy cigányok, mert így is lehet mondani – is dolgoznak a magyar médiában, és meg lehet keresni, fel lehet karolni őket”. Mint mondta, őt és kilenc társát is rávezették egy útra, azt viszont maguk járták be. Társa, Balogh Viktória később hozzáfűzte: a jövő lehetőségei minden embernek fontosak, de a romáknak még inkább. „Nem kell minket integrálni, magunktól is megy ez, csak kell egy lehetőség” – zárta.
„Nehéz helyzeteket hoz most elő a magyar élet, és erről is megpróbálunk hitelesen tájékoztatni – úgy, ahogy más talán nem tudná megközelíteni ezt a témát” – folytatta Rácz, aki a HVG-nél helyezkedett el. „Az lenne a legjobb, ha sokkal több olyan embert találnának mint mi, és kicsit megnyílnának a kapuk” – fogalmazott.