Közmunka: mit ért el az új közfoglalkoztatási rendszer?

2012. augusztus 23. 09:52

Bő másfél éve működik az új közfoglalkoztatási rendszer: aki nem végez egy évben legalább 30 nap közmunkát, az segélyt sem kaphat, kivéve, ha munkaképtelen, vagy a munkavégzésben tartósan akadályoztatva van. Annak próbáltunk riportunkban utánajárni, hogy miről szól a gyakorlatban a sokat támadott új közmunkaprogram, használ-e valakinek, és véltek vagy valósak-e a jogsérelmek.

2012. augusztus 23. 09:52
Bakó Beáta

A tavaly indult új közfoglalkoztatási rendszer alapszabálya: aki nem végez egy évben legalább 30 nap közmunkát, az segélyt sem kaphat, kivéve, ha munkaképtelen, vagy a munkavégzésben tartósan akadályoztatva van. Az új közmunkaprogramról mostanában az LMP kampányszerű jogsegély-akciói kapcsán hallhattunk a legtöbbet: a párt az uborkaszezont kihasználva csaknem hetente büszkélkedett azzal, hogy közmunkások a segítségükkel fordultak Alkotmánybírósághoz, vagy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához. Riportunk annak próbált utánajárni, hogy miről szól a közmunkaprogram és használ-e valakinek – a pusztaottlakai polgármesteren kívül.

A közmunkaprogram öt lábon sántikál

Bár a központi források közfoglalkoztatási célú elosztását szabályozó kormányrendelet már 2011. január elsején hatályba lépett, a közfoglalkoztatási jogviszony törvényi szintű szabályozását csak 2011 júliusában alkotta meg a parlament, így a történet kissé döcögve indult. A közfoglalkoztatásra elkülönített központi forrásra önkormányzatok, civil szervezetek, költségvetési szervek és állami cégek, vagy egyházak nyújthatnak be kérelmet az illetékes Munkaügyi Központnak, a közmunkára fordított bérköltségeik 70-100%-a erejéig. A foglalkoztatás a kormányrendelet szerint lehet rövid távú, részmunkaidős (napi négy órában, legfeljebb négy hónapig) vagy hosszabb távú, 6-8 órás, legfeljebb egy év tartamú. Tavaly inkább a rövid távú, részmunkaidős konstrukciót támogatták, idén ellenben nem is indítottak ilyet, a hangsúlyt a teljes munkaidős foglalkoztatásra helyezik – mondta el a Mandinernek Lőrincz Leó, a Belügyminisztérium Közfoglalkoztatási és Logisztikai Főosztályának vezetője.

Ezt egészíti ki az országos közfoglalkoztatási program, amelynek keretében több térséget érintő területen, jellemzően nemzeti parkokban vagy víz- és erdőgazdálkodó szervezeteknél dolgoznak az érintettek; valamint Start-munka mintaprogramokat indítottak a hátrányos helyzetű kistérségekben. Ebben a konstrukcióban az önkormányzatok teljes költségét átvállalja az állam: egy közfoglalkoztatottra 120.000 Ft jut. Elgondolkodtató, hogy ebből az összegből egy teljes munkaidőben dolgozó szakképzett közmunkás 60.260 Ft-ot, egy szakképzetlen pedig csupán 47.029 Ft-ot kap kézhez. Az összeg maradék részét az adón kívül a tárgyi eszközök beszerzésére fordítják – mondta el lapunknak Szabolcsi Viktor, a Pest Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának váci kirendeltségvezetője. Pest megye nem meglepő módon viszonylag jól áll a munkavállalás terén, egyetlen hátrányos helyzetű kistérsége a szobi, ahol Start munkaprogram működik. Itt a közmunkásokat elsősorban a mezőgazdaságban foglalkoztatják, amihez mezőgazdasági képzés is társul. Az egyelőre kétségesnek tűnik, hogy ezzel a képzettséggel és munkatapasztalattal a későbbiekben el tudnak-e helyezkedni a munkaerőpiacon: a tervek szerint néhány éven belül önellátó, és akár a piacra is termelő szociális szövetkezeteket alakítanak az ilyen kistérségekben – magyarázta Szabolcsi Viktor.

Cseres-Gergely Zsombor, az MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Intézetének kutatója szerint érthető a kormánynak az a törekvése, hogy változtasson azon a tendencián, miszerint vidéken ott a föld és „éhen halnak” az emberek, ugyanakkor óvatosan kell bánni a közmunkások mezőgazdaságban való elhelyezésével: azzal, hogy a kezükbe nyomjuk a kapanyelet, a piacgazdaság szempontjából gyakorlatilag parkolópályára állítjuk őket.

Épp a piacgazdaság felé tolja viszont a közmunkásokat a program ötödik lába, amely jelentős járulékkedvezményeket biztosít azoknak a vállalkozásoknak, amelyek ún. közfoglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesülő egykori közmunkásokat foglalkoztatnak. Vagyis magában a közfoglalkoztatásban vállalkozások – az állami vagy önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok kivételével – nem vehetnek részt, hiszen így a versenytársaikhoz képest egyesek jóval olcsóbb munkaerőhöz jutnának. Cseres-Gergely szerint a probléma az, hogy hiába igyekszik a szabályozás a közmunkásokat a munkaerőpiac irányába tolni, ha a jelen politikai-gazdasági helyzet még a nagyobb piaci szereplőket is elbizonytalanítja, így egyszerűen nincs a piacnak szívóereje. Magyarországon ráadásul egyébként is hiányzik a jellemzően képzetlen munkaerőt foglalkoztató mikrovállalkozói szektor, így ezeket a dolgozókat részben a máskor sokat szidott hipermarketek és hasonló nagyvállalatok szívják fel.

A közfoglalkoztatás egyik célja az érintettek visszavezetése lenne a munka világába, azáltal, hogy munkatapasztalatot, esetleg képzettséget szereznek. Azonban a Belügyminisztérium adatai szerint az idei első félévben a közfoglalkoztatásból kilépő 63.000 fő közül mindössze 8.000 fő tudott a munkaerőpiacon elhelyezkedni – tudtuk meg Lőrincz Leótól.

A számokban nem bízhatunk

A közfoglalkoztatásról szóló számadatok alapján csak annyi biztos, hogy egy teljes munkaidőben dolgozó szakképzetlen közmunkás 47.029 Ft-ot kap kézhez – és hogy egyes kormánypártiak szerint ebből meg lehet élni. Arról, hogy mennyi pénzből hány közmunkást foglalkoztatnak, a Belügyminisztérium honlapján meglehetősen hiányos, és első ránézésre egymásnak ellentmondó adatokat találunk: tavaly háromszázezer embert foglalkoztattak 64 milliárd forintból, míg idén több mint kétszer ennyi, 132 milliárd forint jut mintegy kétszázezer fő közfoglalkoztatására. Vagyis több pénzből idén kevesebb ember vehet részt a közmunkaprogramban. Akkor hogy is van ez?

Ezek az adatok a közfoglalkoztatás ún. érintett létszámát tükrözik – tudtuk meg Cseres-Gergely Zsombor közgazdásztól. Az érintett létszám alkalmas leginkább a dicsekvésre, hiszen ebben mindenki benne van, aki az adott évben akár csak minimális ideig is végzett közmunkát: az is, aki csak egy hónapot dolgozott, hogy utána kaphassa a korábbi segély összegével megegyező közfoglalkoztatást helyettesítő támogatást; és az is, aki tartósan, akár az egész adott évben közfoglalkoztatott volt. Vagyis nagyon valószínű, hogy most is valójában ugyanannyi emberre van több pénz, az érintett létszám ugyanis csalóka – mondja a közgazdász. A közfoglalkoztatás tényleges, hónapokra lebontott számait a KSH oldalán ott lehet megtalálni, ahol mezei újságíró sosem keresné: a Magyar Államkincstár kifizetéseit tartalmazó táblázat legalján.

Ebből az látszik, hogy a közfoglalkoztatás jellemzően a tavaszi hónapokban fut fel, és a közfoglalkoztatottak száma ősz végéig viszonylag magas marad, idén pedig jelentős, és kedvező változás, hogy a tavalyi év hasonló időszakaihoz képest a teljes munkaidőben dolgozó közmunkások száma többszörösére nőtt. Vagyis idén is nagyjából ugyanannyi ember lehetőleg nagyobb arányú, teljes munkaidejű foglalkoztatására szánnak több pénzt – erősítette meg a számadatokat kérdésünkre Lőrincz Leó.

Mit látnak ebből a közfoglalkoztatottak?

Keveset. És ha szerencséjük van, mellette egy kis feketemunkát. A Mandiner által megkérdezett közmunkások többségének van valamilyen szakmája, mégis az alacsonyabb közmunkabért kapják, azt is csak hat órára vetítve, vagyis mindössze 35.000 Ft-ot. Abban egyetértenek, hogy ez semmire nem elég: egyikőjük szerencsésnek mondja magát, hogy mellette tud feketén dolgozni, csak ebből a pénzből ugyanis nem tudna kijönni, pedig még családot sem kell eltartania.

És mit látnak a közfoglalkoztatottak világából az illetékesek? Megkerestünk egy érintett hivatalnokot, Mezei Helgát, Vác főkertészét, aki közvetlenül koordinálja a helyi közfoglalkoztatottak nagy részének munkáját. Mezei lapunknak elmondta: a város egy önkormányzati tulajdonú kft-n keresztül foglalkoztatja az érintetteket, akiket az önkormányzat szociális osztálya közvetít ki. A főkertész szerint előfordul, hogy a kiközvetítettek egy része fel sem veszi a munkát, vagy nem töltik ki a szerződéses időt, de viszonylag kevesen játszanak kifejezetten a minimális harminc nap ledolgozása utáni közfoglalkoztatást helyettesítő támogatásra. A cégnél nem csak közmunkások dolgoznak: olyan is előfordult, hogy egy-egy jól dolgozó közmunkást később felvettek rendes munkaviszony keretében, így némelyek később ugyanazt a munkát már minimálbérért, vagy kicsit többért végezhették.

A segély közmunkától függővé tétele mellett a program másik legvitatottabb pontja a bérezés. Udvari Márton, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) jogásza kérdésünkre kifejtette: diszkriminatív, hogy a közfoglalkoztatottak nem kapják meg a minimálbért. Ezzel kapcsolatban nemrég Alkotmánybírósághoz fordult egy közmunkás az LMP segítségével, de döntés még nem született. Hasonló ügyekben az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatának megfelelően az úgynevezett összehasonlíthatósági-indokolhatósági próbát alkalmazzák, amely szerint csak akkor állapítható meg a diszkrimináció, ha a jogalanyok összehasonlítható helyzetben vannak, és a különbségtétel egyébként racionálisan nem indokolható.

Kérdés, hogy összehasonlítható jogalany-e az, aki esetleg már évek óta munkanélküli, nincs, vagy jócskán megkopott a releváns munkatapasztalata; és az, akinek a munka napi rutin? Az ügyvéd szerint nem lehet általánosítani a közmunkásokra, hogy rosszabb munkaerőt jelentenének; csak azt kell nézni, hogy elvégzi-e a munkaköri feladatait, ezért összehasonlítható jogalanyként kell kezelni őket. A közgazdász viszont egyáltalán nem látja szentségtörésnek a differenciálást. Cseres-Gergely Zsombor rámutatott: a közfoglalkoztatottak nagy része vagy rosszabb képességű, vagy valamilyen szempontból kedvezőtlenebb helyzetben van a munkaerőpiacon, mint a többi munkavállaló, így csak akkor érdemes őket foglalkoztatni, ha a rájuk alkalmazott minimálbér elég alacsony ahhoz, hogy hátrányos tulajdonságaikat ellensúlyozza.

A kormány álláspontja szerint a közfoglalkoztatottak számára előnyös kompromisszumot jelent a bruttó 71.800 Ft, mert a korábban kapott segély összegénél jóval több, a minimálbérnél viszont nem sokkal kevesebb – fejtette ki Lőrincz Leó lapunknak, hozzátéve: a közfoglalkoztatás keretében is differenciálják a kereseteket szakképzettségtől függően, és teljesítménybér alkalmazására is lehetőség van.

Helyi kiskirályok terrorja?

„Nem elég, hogy rosszak a szabályok, de még csak be se tartják őket” – foglalta össze lapunknak Udvari Márton a kritikákat. A NEKI-hez érkezett panaszok leggyakrabban arról szólnak, hogy a közmunkásoknak sokszor a saját szerszámaikkal kell dolgozniuk, vagy épp nem kapnak megfelelő védőfelszerelést, de sokan panaszkodnak a helyi vezetőktől való kiszolgáltatottságra is. Kis falvakban a polgármester vagy a jegyző élet-halál ura lehet azáltal, hogy kinek ad közmunkát és milyet – magyarázta Udvari, hozzátéve: most már nem kell a közfoglalkoztatott végzettségét, munkatapasztalatát figyelembe venni a munka kiutalásakor, így könnyen lehet játszani azzal, hogy kinek milyen jellegű munkát adnak. Az is előfordul, hogy valaki egyáltalán nem kap munkát, így pedig könnyen eleshet a továbbiakban a korábbi segély összegével megegyező közfoglalkoztatást helyettesítő támogatástól.

A hasonló visszaéléseket firtató kérdésünkre a váci főkertész leszögezte: az önkormányzat mindenkinek biztosítja a lehetőséget, de a közmunkát nem mindenki hajlandó felvenni. Ugyan a városfenntartó holding válogatna, a már bevált korábbi közmunkásokat kérve, de erre csak korlátozott a lehetőség: „Valakiket mi kérünk, valakiket meg adnak, mert abból nincs kibúvó, hogy adják őket” – foglalta össze Mezei Helga.

A közfoglalkoztatási rendszer hiányosságait egyébként mindegyik ellenzéki párt előszeretettel emlegeti a nyári híraszály közepette. A Jobbik azt reklamálta legutóbb, hogy a közmunkásokat miért nem engedik el idénymunkára; az LMP – még ha kampányjelleggel is – kvázi jogsegély-szolgálatot működtet a témában. Legutóbb – igencsak visszatetszést keltő módon – szocialista politikusok akcióztak: megalapították a Közmunkások Szakszervezetét, fennhangon panaszkodva, hogy a közmunkások éhbérért dolgoznak: bizonyára elfelejtették, hogy az ő kormányzásuk alatt ennek az éhbérnek a feléért ültek otthon, de akkor ez annyira nem zavarta őket.

Úgy tűnik, a közmunkával nem csak az a baj, hogy keveset fizet és hogy kötelező a segélyhez – ez utóbbi talán nem is akkora baj –, hanem, hogy nagyon hamar rákényszerítik az embert. Cseres-Gergely Zsombor a Mandinernek kifejtette: a munkanélküli-ellátás újabb szabályozása már három hónap után lehetetlen helyzetbe hozza a munkanélkülieket – holott könnyen lehet, hogy valaki nem talál a képzettségének megfelelő munkát ennyi idő alatt, és ettől még nem akar a közfoglalkoztatásban vagy aktív munkaerő-piaci programban részt venni. Hozzátette: közkeletű tévedés, hogy az államnak kell munkahelyet biztosítania, az államnak inkább csak segítenie kell az embert abban, hogy munkát találjon.

Lehet ebben valami, mert úgy tűnik, amilyen munkát manapság az állam ad, azzal senki nincs igazán kisegítve – legfeljebb talán egyes polgármesterek.
Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!

Összesen 207 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Viktus
2012. augusztus 23. 15:40
Lengyelország nyolc év alatt az Európai Unió leggyorsabban növekvő gazdasága lett – nagyjából mindenben az ellenkezőjét csinálták, mint a magyarok. A válság előtti években nem adósodtak el, így volt mozgásterük a gazdaság állami élénkítésére a válság legnehezebb éveiben. A kormány a külföldi tőke támogatójaként lépett fel, ennek köszönhetően a német gazdasággal szoros viszony alakult ki. Az elmúlt években nagyot esett a munkanélküliség, és az ország elképesztő tempóban zárkózott fel Nyugat-Európához, bár a lendület mostanra kissé megtört. http://index.hu/gazdasag/vilag/2012/08/23/igy_hagynak_le_minket_a_lengyelek/ Ennyit mi is elérhetünk volna nem kell itt Szingapúrban álmodozni.
Parasztvakítás
2012. augusztus 23. 14:28
Hát ez elég nagy öngól a fityesznek,mert már szinte látom az mszp vagy az lmp választási szlogenjét:Mi visszaadjuk a közmunkásoknak a fidesz által jogellenesen elvett pénzt!!Ahogy a nyugdíjasoknál,és a kismamáknál bejött itt is befog!!
Feyszáll
2012. augusztus 23. 14:06
"Bő másfél év alatt" nem lehet visszaállitani a normális életformát egy fél évszázada szándékosan lezüllesztett népességnél. Majd negyvenöt-ötven év mulva sziveskedjetek véleményt mondani, amikor már abban cseperedik a gyerek, hogy a papa-mama dolgozni jár, és nem lopni.
miklos1985
2012. augusztus 23. 11:48
Ahogy elnézem a mai helyzetet 9 millió sepregető közmunkások országa leszünk.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!