Hűtlen kezelés. Az országos rádiók díjcsökkentése

„Akárhogy nézzük a számokat, a két országos rádió rosszabbul teljesít annál, amit a pályázati ajánlatában a leggyengébb ajánlatot benyújtó pályázó teljesíteni tervezett. A mostani számok alapján a Class nem nyerte volna meg a pályázatot, nála a Sláger és a Danubius is jobb ajánlatot tett, a Neo ajánlata pedig az árbevétel arányára tekintettel most is nyerne ugyan, de ma már nem kell hosszan bizonygatni, hogy az ajánlat üzleti terve nem megalapozott. Mindez akkor is teljesen értelmetlenné teszi a pályázati eljárást, ha feltehetően a többi pályázó esetében is lenne eltérés a tervezett és a tényleges üzleti eredmények között.

A Médiatanács próbálja ezt az egészet úgy eladni, hogy az országos rádiók díjcsökkentése illeszkedik a rádiós piac szereplőinek adott engedmények közé. De ez átlátszó képmutatás. A két országos rádió bőven a válság kellős közepén nyújtotta be a pályázatát, amikor minden piaci elemző a reklámtorta további csökkenésével számolt, ami különösen érzékenyen érinti a rádiós piacot. Ennek figyelmen kívül hagyása szükségszerűen üzletileg megalapozatlan ajánlatokhoz vezet. Ez alapvetően a pályázó felelőssége és kockázata, ugyanakkor az ORTT-többség is osztozott ebben, mert a pályázati felhívás szerint az ilyen ajánlatot ki kellett volna zárni. Sőt ugyanez az ORTT-többség a Rádió1 köreiből érkező, nagyjából a Class és a Neo vállalásaival azonos számokat tartalmazó ajánlatot ki is zárta az üzleti terv megalapozatlansága miatt. A Rádió 1 azóta sem lett Szalai Annamária kedvence.

A nyertes pályázók és a döntéshozók természetesen eleve a hamarosan bekövetkező díjcsökkentésre játszottak. A Neot viszont még ez sem mentheti meg, mert hiányzik mögüle az a politikai hátszél, ami a bevételi oldalon is garantálni tudná az eredményeket. Az MSZP ostoba módon hitt abban, hogy továbbra is érvényesül valamiféle »jut is, marad is« elv a reklámpénzek elosztásánál – meg úgy általában a gazdaságban –, de a Fidesz durván felrúgta a játékszabályokat. Ez annyiban jó hír, hogy talán soha többé nem hozhatók vissza ezek a játékszabályok, és újra kell gondolni az egész mutyi-bizniszt.

A fenti számok alapján vajon milyen döntésre juthat a nemzetközi választottbíróság a Sláger és a Danubius által indított perben? És ki fogja a megítélt kártérítést megfizetni a vesztes pályázóknak?”