Bajnai: Társadalmi robbanás fenyeget

Sosem volt még ennyire fenyegető a társadalmi robbanás lehetősége, emellett a foglalkoztatottság helyzetének romlása miatt a hosszú távú növekedés is veszélyben van — mondta Bajnai Gordon, volt miniszterelnök a Haza és Haladás közalapítvány sajtótájékoztatóján, ahol szociálpolitikai javaslatcsomagot tettek közzé a Budapest Intézet és a Tárki közreműködésében, a Portfolio tudósítása szerint.

Bajnai szerint legalább hat hónapra kellene visszaállítani a munkanélküli segélyt, hogy a munkából kiesettek támogatása elérje célját. A társadalom elszegényedése gyorsulni látszik az elmúlt két évben, nem csak a válság miatt, hanem véleménye szerint úgy tűnik, mintha ma nem is a szegénység, hanem a szegények ellen folyna a harc. A volt miniszterelnök szerint a társadalmi különbségek részben a gazdasági válság, részben az adópolitikai intézkedések hatására tovább nőnek, a hosszú távú növekedés kilátásai pedig a foglalkoztatás növekedésének esélyeivel együtt romlanak. Az elhibázott adópolitikai következtében 50 ezer állás veszhet el — idézte a Költségvetési Felelősségi Intézet megállapítását Bajnai Gordon. Magyarország stratégiai értelemben vett fő problémája a túl alacsony foglalkoztatottság. Bajnai úgy vélte: még sosem fenyegetett annyira a társadalmi robbanás, mint most, amikor a válság és a kormányzati intézkedések miatt védett státuszukat elvesztő tömegek kerülnek ki a munkaerőpiacra úgy, hogy a munkájuk iránt nincs kereslet. Két fontos társadalmi célt említett, a stabilitást és a mobilitást. Egy hatékony rendszer azt éri el, hogy egyre kevesebben szorulnak rá a segélyekre, és egyre többen tudnak kitörni a szegénységből. Ugyanakkor az állam sosem lesz képes teljesen felszámolni a szegénységet, amivel szembe kell nézni, és problémát társadalmi szolidaritással enyhíteni.

A közvéleményben két szélsőséges álláspont uralkodik: az egyik szerint a szegény ember kizárólag áldozat, és az államnak nem szabad sajnálnia a pénzt a megsegítésükre, a másik szélsőség a szegénységben szinte csak az érdemtelenséget látja. Bajnai szerint valahol a két nézet között van az igazság, a többségi társadalomnak pedig kötelessége a támogatás, a rászorultaknak pedig az, hogy éljenek a lehetőségekkel. Mivel hosszú távon az intézkedések sikere nagyban függ a közvélemény hozzáállásától, a közvélemény-kutató cégek felméréseket végeztek például az állami transzferek megítéléséről. Ezekből kiderült, hogy a megkérdezettek relatív többsége, 49% gondolja úgy, hogy az állam ne adjon feltétel nélküli támogatást. A legtöbben, 89% gondolja úgy, hogy a segélyért cserébe a támogatottnak gondoskodnia kelljen gyermeke iskolába, óvodába járásáról. Hasonlóan jelentős a támogatottsága (78%) annak, hogy a segélyezett közmunkát végezzen. A többség elvárja, hogy a segélyezett együttműködjön a munkaügyi központtal. A feltételhez kötést támogatókhoz hasonló arányban voltak azok, akik szociális szempontok alapján alakítanák a segélyezést.

A stáb végül arra vállalkozott, hogy három szociálpolitikát átalakító javaslatot tegyen le az asztalra. Az első szakpolitikai javaslat egy erős feltételekhez kötött, rászorultsági alapú, munkába állást ösztönző segély, amely nem csak munkanélkülieknek járhatna. A második programjavaslat célja a hátrányos helyzetű gyerekek korai fejlesztéshez való hozzáférésének javítása, és ezáltal későbbi iskolai elmaradásuk csökkentése. A harmadik javaslat szerint a 2009-ben bevezetett, sikeres beóvodáztatási támogatást kell módosítani. A korhatárt 2 évre csökkenteni ugyanazzal a támogatási összeggel, de több részletre elosztva, a gyermeknek rendszeresen kellene óvodába járnia, a szülőknek meg a szülő-gyerek foglalkozásokra.