Martonyi: Drámai lépésre van szükség

Európa gyarmatosítása elkezdődött. Száz éve még Európának voltak gyarmatai Afrikában, Ázsiában, Amerikában és Ausztráliában. Fordul a kocka.

Martonyi is, mint oly sokan abból indul ki, hogy a hitelminősítők kizárólag egy adott állam gazdasági mutatói alapján döntenek arról, hogy az az állam gazdasága milyen állapotban van. Ez ráadásul a közkeletü hiedelem is. Csakhogy! A hitelminősítők egy dolgot állapítanak meg. Ha egy befektető befektet az adott államban, akkor mennyi esélye van arra, hogy visszakapja az ígért kamatokkal együtt a pénzét. Ha egy országra - mint például ránk is - azt mondják, hogy befektetésre nem ajánlott, akkor csak annyit mondanak, hogy enm biztos, hogy az államkötvénybe, vagy kincstárjegybe fektetett pénzét a befektető viszont fogja látni. Ehhez két dolgot vesznek figyelembe. Azt, hogy az adott ország képes-e, hajlandó-e a kölcsönkapott pénzt visszafizetni. Hogy képes-e, az ország fizetni, annek egyik mutatója az ország valós gazdasági teljesítménye. Ez persze elég kétséges, hiszen ott van a görög példa, ahol évekig a számok szépek voltak, míg ki nem derült, hogy hazudtak a számokkal. Így a bizalom a kormányokkkal szemben nagyon alacsony. A másik a fizetőképességet meghatározó mutató, hogy az ország képes-e a jövőben is olyan gbazdasági mutatókat produkálni, ahol a kölcsönkapott pénzt képes visszafizetni. Nálunk ezzel a probléma az, hogy a gazdasági döntések esetlegesek, egymásnak ellentmondók és szinte naponta változnak. Így a hitelminősítők nem tudják eldönteni, hogy vajon holnap milyen szabályok alapján fog működni az ország, tehát nem tudják megjósolni a jövőbeni gazdasági teljesítményt. Így már eleve nem ajánlják a befektetőknek, mert nem tudják, hogy mi lesz holnap. Persze nálunk az is elég, hogy a bankok szivatása a gazdaság fékeződésével jár, tehát várhatóan nem lesz itt nagy fellendülés, de a biztos rossz is jobb a piacon, mint a bizonytalanság. A harmadik dolog, ami már a fizetési hajlandósághoz tartozik, az pedig az, hogy az ország lakosságának és a politikusainak mekkora része hajlik arra, hogy felmondja a hiteleit, azaz ne fizessen. Na ebben sem állunk túl jól. Ezért nem ajánlják befektetésre az országot, mert egyáltalán nem biztos, hogy a kölcsönadott pénzt valaha viszontlátja a befektető. Részben, mert kiszámíthatatlan gazdaságpolitika miatt senki felelősséggel nem ígérheti, hogy prosperálni fog holnap is a gazdaság, részben pedig, mert nagy a veszélye annak, hogy olyan párt kerül hatalomra, ami a lakosság azon nem kicsi részének igényét fogja képviselni, ami arról szól, hogy ne fizessük vissza a tartozásokat. És nincs itt mit kikényszeríteni. Pénzt kölcsön az kap, aki vissza is tudja és vissza is akarja fizetni. Ha erről nem tudja meggyőzni a hitelezőit, akkor nincs kölcsön. A hitelminősítők, csak tanácsot adnak a hitelezőknek ebben a kérdésben, de a legtöbb befektető azért nélkülük is képes ezeket megvizsgálni. A hitelminősítő jórészt időt és munkát spórol meg a bfektetőknek, nem helyettük dönt.

Kényszeríteni a piacot? Mert ugye naponta 4000 milliárd $ forog a tőzsdéken. 3 - 5%-át szokás kockáztatni a tőkének. A "piac" ugye 80 000 - 130 000 ezer milliárd $ pénzt jelent. Az USA adóssága 14000 - 15000 milliárd $ a GDP 100 - 120%-a. Ha a világ minden államának GDP-jét összerakjuk, az is csak a harmada negyede lehet a "piac" pénzének. János! Akkor most vitatkozzunk vele B+. A "piacok" virtuális világ, néhány ezer embert jelent fizikailag. Ha bármelyik államot megveszik háborúzni ők győztek. Ha nem, lehet velük vitatkozni! :)

Ugyanígy ajvékoltak a bankadó ellen és lám, európa követi az ostoba,nem ortodox kormányunk lépéseit. Martonyinak igaza lesz,majd brüsszel eladja az ötletet sajátjaként,miután minket elmondanak minden idiótának. Sebaj,vannak még,akiknek nem pár hónapig funkcionál a memóriája-ők járnak szavazni.