Vármegyék lesznek a megyékből

Már hallottam a főispán szót nemrég, hiányzott már a vármegye, még kéne szolgabíró is meg "kéhlek alássan uhambátyám" stb. Ja, és aláírás? Vitéz Lófő Orbán Viktor, mármint a kutyabőrökön. Vitézi rend már feléledt, lesz díszmagyar, darutoll és mindenféle Horthy korszakbeli molyette baromság. Szép új jövő, visszafelé menetben.

Már hallottam a főispán szót nemrég, hiányzott már a vármegye, még kéne szolgabíró is meg "kéhlek alássan uhambátyám" stb. Ja, és aláírás? Vitéz Lófő Orbán Viktor, mármint a kutyabőrökön. Vitézi rend már feléledt, lesz díszmagyar, darutoll és mindenféle Horthy korszakbeli molyette baromság. Szép új jövő, visszafelé menetben.

Ez egy újabb, józan érvekkel nehezen alátámasztható, és felesleges frontokat nyitó javaslat, amelyből árad a "múltat eltörölni" dicstelen doktrínájának hullabűze. Ha a kormányférfiak nem akarnak köztársaságot, restaurálják a monarchiát! Az elhallgatás középútja, az államformának az alkotmány egyik "sarkában" való elbújtatása férfiatlan dolog. Tertium non datur. A Magyar Köztársaság jogi személy. A jogi személy kétségtelen előnnyel bír a természetes személlyel szemben: megérinthetetlen. Nem lehet megsimogatni, fizikai jelenléte senkit sem ejt zavarba, sőt, biztonságos távolból is szerethető. Az ország: otthon, mi több, haza. Amikor viszont egy politikus arról beszél, hogy "az ország elvárja", akkor már más minőséget képvisel. Az már a "köz társasága". A Magyar Köztársaság - mily szép, régi magyar szó, holott deákos magyarsággal lehetett volna "respublika" is - viszont személyes entitás: jogai, kötelezettségei és elvárásai vannak. '89-ben sokak örültek (e sorok írója is szüleivel és nagyszüleivel egyetemben) a dadaista csengésű "népköztársaság" bukásának - még azon az áron is, hogy Szűrös Mátyás kiáltotta ki. (Aki persze ott ülhetne Pozsgay elvtárssal a miniszterelnök alkotmányozó asztaltársaságában.) Kár volna ezt a hagyományt megtagadni csupán azért, mert a magyar történelmi emlékezet és néhány agyament széljobber kizárólag elveszített háborúkhoz és kétes képességű politikusokhoz (Károlyi gróf, Tildy) köti a köztársasági államformát. Ahogy a sunyi elhallgatásra sincs mentség: azért, mert a mögöttünk hagyott két évtized sokak számára nem váltotta be a várakozásokat (elsősorban népjóléti és erkölcsi tekintetben), nem tagadhatók meg kétségtelen értékei (pl. a joguralom), és kár volna elhallgatni azokat. Végül - de másutt ezt is írtam már - el kéne gondolkodni az alábbi hivatalos elnevezéseken: Magyar Királyság (Royaume de Hongrie), Kir. Magyar Ministerium, Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem etc., etc... S ha már kormánykörökben az ikerek dicstelen kormányzása óta felettébb nagy a divatja Lengyelországnak, próbálják meg lefordítani a "Rzeczpospolita" szót! (Latinul "res publica", angolul "republic", illetve "commonwealth", magyarul: "köztársaság" - mellesleg a monarchia és az államiság nélküli évszázadok idején is ragaszkodtak hozzá a lengyelek, és államukat sosem tévesztették össze hazájuk elnevezésével.) Miért kellene nekünk beállni abba a sorba, amelyet Románia, Macedónia, Montenegró és Ukrajna neve fémjelez, valamint Oroszországé, amely egyszerűen Oroszországi Föderációnak hívatja magát, mintha takargatnia kéne birodalmi mivoltát.

erősen kétlem hogy balmicsoda lennék (jó tudom, zsidó is vagyok, stb:D) szerintem ez az egész méltatlan vásári bábozás a történelmi jelképeinkkel és fogalmainkkal, amiről el akarják hitetni, hogy attól majd olcsóbb lesz a kenyér. olyan, mintha az alkotmányozók most próbálnák bepótolni a kardozós huszáros egri csillagos játékot, amit gyerekkorukban az úttörőfoglalkozások miatt kénytelenek voltak hanyagolni.