A Gödörnél nyugdíjasok sorakoznak, szervezkednek. Szokatlan ez, de hát ilyen is van, gyorsan kell vinni az Orbán-bullának nevezett NENYI-parafrázisokból, mert hát mi megvédjük a demokráciát. Egy bácsi feláll a padra és hozzáteszi: angolul is van, magyarázzuk el külföldi ismerőseinknek is ezt a szégyent. Átmegyünk a beszédekhez a füves részre, mert érezzük: a tenni akarás szaga van a levegőben.
Meg az izzadtságé. A rendezvényt egy ifjú szocialista nyitja, akinek a későbbiekben majd a tréfamester szerepe jut, ám most még be kell érnünk egy szolid nyitánnyal. Utána következik Dániel Péter, aki szenvedélyes beszéddel tüzeli a közönséget: beszél a néhány hónap alatt romba döntött országról, beszél a büntetőjog tönkretételéről, az ellenzék megfélemlítéséről. Természetesen szóba kerül az is: mekkora bátorság volt ide eljönni. Egyébként is, az orbánista rendőrtiszt nem engedte, hogy áramot kapjanak a Gödörtől, fasizálódunk, nincs mese.