Az ukránok eszközként, fenyegetésként igyekeztek használni a zaporizzsjai atomerőművet, hogy előnyt kovácsoljanak maguknak még a NATO-csúcs előtt – kezdte a beszélgetést Robert C. Castel. Szerinte a vilniusi NATO-csúcs egy mérföldkő, s az ukránoknak mindenképp úgy kell megjelenniük ezen a csúcson, hogy valamit le tudnak tenni az asztalra. Erre azért van szükségük, mert a legnagyobb ellenségük jelenleg a közöny, a tavaszi ellentámadásból lett „a tavaszias falujárás” pedig aligha felmutatható eredmény, néhány négyzetkilométert sikerült csak elfoglalniuk.
Az atomerőmű az új atomfegyver?
Szerinte „elaltatni a közönséget a legrosszabb az ukránok szempontjából”, utalva arra, hogy komolyabb áttörés nélkül a nagyfokú nyugati támogatás csökkenthet. Castel úgy látja, az ukránok számára most két lehetőség van:
„vagy fel tudnak mutatni komoly eredményeket, vagy egy olyan drámát tesznek le az asztalra, ami fölrázza a közönyéből a nyugatot.”
A biztonságpolitikai szakértő valós, nagy támadásra nem számít az erőmű ellen, inkább egy információs hadviselési próbálkozásra, amely felrázná a nyugatot, de komoly veszélyekkel nem járna. Egy atomerőmű felrobbantása kalkulálhatatlan károkat okoz,