Katonai konfliktusba torkollhat-e a nagyhatalmak gazdasági, politikai versengése? Mik Kína geopolitikai ambíciói, és azok elérésére milyen eszközöket vethet be? A volt pekingi nagykövetet, a PPKE docensét kérdeztük podcast-műsorunkban.
***
A G7 csoport, a világ GDP-jének egyharmadát kitevő fejlett ipari államok hirosimai csúcstalálkozójukon Kínát a nemzetközi rendre veszélyt jelentő elsőrendű fenyegetésnek nevezték meg. A zárónyilatkozatukban azt írták: „ellenzik a status quo egyoldalú, erőszakkal vagy kényszerítéssel történő felrúgását”, „területek státuszának megváltoztatását, elfoglalását”. A G7 egyértelműen beleállt a Kínával való gazdasági, politikai, és – sejtetve – egy esetleges katonai jellegű konfrontációba.
Világrend című podcastunkban Magyarország volt pekingi nagykövete elmondta: a NATO Oroszországot is el akarta ijeszteni, a Kreml mégis belevágott az ukrajnai háborúba, és hasonlóképpen Kína sem tántorítható el érdekeinek érvényesítésétől, fő érdeke pedig a tengeri kijáratok megszerzése, egyrészt kereskedelmi-gazdasági, másrészt biztonságpolitikai okokból.
Kína megvédi befolyási övezetét a csendes-óceáni térségben, elsősorban gazdasági eszközökkel befolyást épít, és nem fogadja el a nyugati ajánlatot, miszerint „továbbra is ti szállítsátok nekünk az összes plüss mackót, de mi akarjuk uralni a ti növekedésetek feltételeit” – fogalmazott Kusai Sándor, hozzátéve: Kínában óriási összegeket fektetnek be a saját technológia fejlesztésébe, a technológiai szuverenitás megteremtésébe.
Pekingnek egy nagyobb geopolitikai ambíciója is van, „magát azt a rendszert kívánja megszüntetni, hogy legyen egy hegemón hatalom”, „Ma egy elsőrangú globális nagyhatalom van, az Egyesült Államok. A kínai tervek szerint kettő lesz” – magyarázta a Kína-szakértő. Kusai Sándor szerint ez egy új hidegháború, amely jelenleg elsősorban gazdasági, pénzügyi, propaganda-, kulturális eszközökkel folyik, de „előfordulhat, hogy kirobban egy katonai konfliktus; gyakorlatilag bármikor kirobbanhat, amikor vagy a kínai, vagy az amerikai vezetés úgy dönt, hogy ezt a geopolitikai küzdelmet bármi áron döntésre kell vinni”.
Ebben a hatalmi kötélhúzásban az Egyesült Államok számára Japán jelenti azt a kiegészítő erőforrást, amely lehetővé teheti a vetélkedés eldöntését, ennek tükörképe, ellenpólusa a kínai-orosz együttműködés.
A műsor vendége: Kusai Sándor volt pekingi nagykövet, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense.
--
A beszélgetést itt nézheti meg:
--
Az adást az alábbi linken hallgathatja meg:
--
Elfogadja-e valaha Izrael állam legitimitását a politikai iszlám? Mi a síita hatalom, Irán és a szunnita államok szerepe a jelenlegi konfliktusban? A Világrend legújabb adásában egy Közel-Kelet-szakértőt kérdeztünk.
Az orosz politikus szerint Bidenék rettegnek, hogy elvesztik a választást.
Nyáron úgy tűnt, megússza ügyes-bajos ügyeit az amerikai elnök fia, de úgy tűnik, az adócsalás számonkérése elől ő sem menekülhet.
A csodagól, amely elcsendesítette a dán szurkolókat.
Az orosz politikus szerint az Oroszország és a NATO közötti háború veszélye soha nem volt még ennyire valóságos.
Olaszország volt az első nagy nyugati állam, amely csatlakozott a kínai kereskedelmi és infrastrukturális gigaprojekthez, de 2024-től már nem vesz részt benne – döntött a Meloni-kormány.
Kövesse a Facebookon!
