***
A G7 csoport, a világ GDP-jének egyharmadát kitevő fejlett ipari államok hirosimai csúcstalálkozójukon Kínát a nemzetközi rendre veszélyt jelentő elsőrendű fenyegetésnek nevezték meg. A zárónyilatkozatukban azt írták: „ellenzik a status quo egyoldalú, erőszakkal vagy kényszerítéssel történő felrúgását”, „területek státuszának megváltoztatását, elfoglalását”. A G7 egyértelműen beleállt a Kínával való gazdasági, politikai, és – sejtetve – egy esetleges katonai jellegű konfrontációba.
Világrend című podcastunkban Magyarország volt pekingi nagykövete elmondta: a NATO Oroszországot is el akarta ijeszteni, a Kreml mégis belevágott az ukrajnai háborúba, és hasonlóképpen Kína sem tántorítható el érdekeinek érvényesítésétől, fő érdeke pedig a tengeri kijáratok megszerzése, egyrészt kereskedelmi-gazdasági, másrészt biztonságpolitikai okokból.
Kína megvédi befolyási övezetét a csendes-óceáni térségben, elsősorban gazdasági eszközökkel befolyást épít, és nem fogadja el a nyugati ajánlatot, miszerint „továbbra is ti szállítsátok nekünk az összes plüss mackót, de mi akarjuk uralni a ti növekedésetek feltételeit” – fogalmazott Kusai Sándor, hozzátéve: Kínában óriási összegeket fektetnek be a saját technológia fejlesztésébe, a technológiai szuverenitás megteremtésébe.
Pekingnek egy nagyobb geopolitikai ambíciója is van, „magát azt a rendszert kívánja megszüntetni, hogy legyen egy hegemón hatalom”, „Ma egy elsőrangú globális nagyhatalom van, az Egyesült Államok. A kínai tervek szerint kettő lesz” – magyarázta a Kína-szakértő. Kusai Sándor szerint ez egy új hidegháború, amely jelenleg elsősorban gazdasági, pénzügyi, propaganda-, kulturális eszközökkel folyik, de „előfordulhat, hogy kirobban egy katonai konfliktus; gyakorlatilag bármikor kirobbanhat, amikor vagy a kínai, vagy az amerikai vezetés úgy dönt, hogy ezt a geopolitikai küzdelmet bármi áron döntésre kell vinni”.
Ebben a hatalmi kötélhúzásban az Egyesült Államok számára Japán jelenti azt a kiegészítő erőforrást, amely lehetővé teheti a vetélkedés eldöntését, ennek tükörképe, ellenpólusa a kínai-orosz együttműködés.