Katonai konfliktusba torkollhat-e a nagyhatalmak gazdasági, politikai versengése? Mik Kína geopolitikai ambíciói, és azok elérésére milyen eszközöket vethet be? A volt pekingi nagykövetet, a PPKE docensét kérdeztük podcast-műsorunkban.
***
A G7 csoport, a világ GDP-jének egyharmadát kitevő fejlett ipari államok hirosimai csúcstalálkozójukon Kínát a nemzetközi rendre veszélyt jelentő elsőrendű fenyegetésnek nevezték meg. A zárónyilatkozatukban azt írták: „ellenzik a status quo egyoldalú, erőszakkal vagy kényszerítéssel történő felrúgását”, „területek státuszának megváltoztatását, elfoglalását”. A G7 egyértelműen beleállt a Kínával való gazdasági, politikai, és – sejtetve – egy esetleges katonai jellegű konfrontációba.
Világrend című podcastunkban Magyarország volt pekingi nagykövete elmondta: a NATO Oroszországot is el akarta ijeszteni, a Kreml mégis belevágott az ukrajnai háborúba, és hasonlóképpen Kína sem tántorítható el érdekeinek érvényesítésétől, fő érdeke pedig a tengeri kijáratok megszerzése, egyrészt kereskedelmi-gazdasági, másrészt biztonságpolitikai okokból.
Kína megvédi befolyási övezetét a csendes-óceáni térségben, elsősorban gazdasági eszközökkel befolyást épít, és nem fogadja el a nyugati ajánlatot, miszerint „továbbra is ti szállítsátok nekünk az összes plüss mackót, de mi akarjuk uralni a ti növekedésetek feltételeit” – fogalmazott Kusai Sándor, hozzátéve: Kínában óriási összegeket fektetnek be a saját technológia fejlesztésébe, a technológiai szuverenitás megteremtésébe.
Pekingnek egy nagyobb geopolitikai ambíciója is van, „magát azt a rendszert kívánja megszüntetni, hogy legyen egy hegemón hatalom”, „Ma egy elsőrangú globális nagyhatalom van, az Egyesült Államok. A kínai tervek szerint kettő lesz” – magyarázta a Kína-szakértő. Kusai Sándor szerint ez egy új hidegháború, amely jelenleg elsősorban gazdasági, pénzügyi, propaganda-, kulturális eszközökkel folyik, de „előfordulhat, hogy kirobban egy katonai konfliktus; gyakorlatilag bármikor kirobbanhat, amikor vagy a kínai, vagy az amerikai vezetés úgy dönt, hogy ezt a geopolitikai küzdelmet bármi áron döntésre kell vinni”.
Ebben a hatalmi kötélhúzásban az Egyesült Államok számára Japán jelenti azt a kiegészítő erőforrást, amely lehetővé teheti a vetélkedés eldöntését, ennek tükörképe, ellenpólusa a kínai-orosz együttműködés.
A műsor vendége: Kusai Sándor volt pekingi nagykövet, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense.
--
A beszélgetést itt nézheti meg:
--
Az adást az alábbi linken hallgathatja meg:
--
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A kínai gyártók egyre inkább vezető szerepet töltenek be azokban az ágazatokban, amelyeket a közelmúltig német vállalatok uraltak – és ez mostanra a németeknek is feltűnt.
A két ázsiai ország kapcsolata hetek alatt olyan mélypontra zuhant, amilyet évtizedek óta nem láttunk. Tokió katonai választ helyezett kilátásba, Peking erre visszahívta a nagykövetét.
Nyíltan fogalmazott a brüsszeli lap.
Miközben Brüsszelben alig 1,5 százalékos növekedésben reménykednek, Pekingben egészen más léptékben számolnak.
Japán fegyveres erői riasztották vadászgépeiket, miután Kína és Oroszország katonai aktivitása fokozódott a térségben.
A Zuglóból induló Harsányi munkásságával a tisztességet hirdette, és azt, hogy a cél nem a „minden jár”: élni csak másokért érdemes. Nizalowski Attila írása.
A Hertha drukkerei remélik, méltó búcsúztatásban részesítik majd a magyar szakembert.
Az ENSZ hangsúlyozza: a tartós visszatéréshez nagyszabású újjáépítésre és munkahelyekre lenne szükség.
