Egymillió katonára lenne szükség Tajvan elfoglalásához – Matura Tamás elemzése a Mandineren

***

„Ha kínaiak úgy döntenek, hogy megtámadják Tajvant, annak világtörténelmi jelentősége lenne” – kezdte a beszélgetést Matura Tamás, aki szerint a Kína-kutatók ezt a támadást realitásnak tartják a 2020-as évek második felében. Kína ugyanis meg fogja közelíteni relatív hatalmának csúcsát, és

a nagyhatalmi kötélhúzásban. A kommunista országnak több problémával is szembe kell néznie: rövidtávon az ingatlanpiaci buborék, középtávon az eladósodottság, hosszútávú a demográfiai beszakadás jelent kihívást számára.

Jelenleg sok tényező miatt Kínának túl kockázatos lenne megtámadni Tajvant.  Egyrészt, a kínaiakat meglepte az orosz-ukrán háborúban tanúsított nyugati egység, másrészt Tajvan egy sziget, ezért elfoglalása bonyolult manővert kíván, a mai műholdas megfigyelési rendszerekkel „legalább 6 hónappal előtte látnák az amerikaiak és tajvaniak, ha Kína nagy méretű csapatösszevonásokat hajtana végre” - fogalmazott a Kína-kutató. Mint mondta, becslések szerint minimum hatszázezer katona behajózására lenne ehhez szükség, a biztos győzelem eléréséhez azonban legalább egymillióra – a kínai haditengerészetnek nincs ekkora kapacitása, ezért

„A kínaiaknak minden esetben figyelembe kell venniük, hogy az Egyesült Államoktól milyen reakció várható pontosan” – fejtette ki a szakértő, utalva arra, hogy mindegyik fél ügyel arra hogy az eszkalációt, a válasz-viszontválasz csapdát elkerülje.  

Matura Tamás úgy vélte, „ha kialakulna a kínai-tajvani konfliktus, abban az esetben nagyon nehezen tudnánk elkerülni annak regionálissá válását”  – vagyis Tajvan elfoglalásához Kínának először a közeli Japánban állomásozó amerikai bázisok ellen kellene rakétatámadást indítania, ami automatikusan egy regionális háborút robbantana be, amelyben a kínai és amerikai erők között közvetlen katonai összecsapás alakulna ki, és abba becsatlakoznának a japán és vélhetően a dél-koreai csapatok is.

Miért fontos Tajvan Kína számára?

Kína a világ egyik legnagyobb kereskedő nemzete, viszont nincs szabad kijárása a világ tengereire, amely óriási stratégiai sérülékenységet jelent számára – egy háború esetén egy ellenséges tengeri blokád képes lenne megbénítani kereskedelmét, ami nem lenne lehetetlen, hiszen a Kínával határos tengerszakaszok az Egyesült Államok szövetségeseinek felségvizei. Tajvan földrajzi elhelyezkedése ebben a helyzetben

és dominanciája a Dél-kínai-tengeren egyértelmű lenne.

Gazdasági szempontból szintén meghatározó előnyt jelentene Tajban bekebelezése, hiszen a szigetország a világ chip-gyártásának motorja. Ráadásul a tajvani berendezkedés egy alternatív kínai politikai modell, amelyet a Kínai Népköztársaság nem tűr, és ahogy Hongkong integrálásával megtörtént, hasonló módon képzeli el Peking Kína „békés újraegyesítését”. Tajvan azonban éppen Hongkong példája miatt nem kér ebből, ráadásul a tajvani társadalom fiatalabb generációi tajvani identitásúak, ők nem akarják, hogy hazájuk Kína részévé váljon – tette hozzá a Corvinus Egyetem adjunktusa.

Matura Tamás szerint Hszi Csin-ping, a Kínai Népköztársaság elnökének „putyinizálódása” miatt nehezen lehet már követni racionális alapon a kínai ambíciókat, ugyanis mindenképpen véghez akarja vinni nagy vállalását, miszerint a népköztársaság megalapításának centenáriumára, vagyis

A kínai szuperhatalmi ambíciók korlátja: az Egyesült Államok

„Személy szerint nem szeretnék annak az amerikai elnöknek a helyében lenni, akinek meg kell hoznia ezt a döntést” – utalt a szakértő arra, hogy az Egyesült Államok közvetlen háborúba keveredne, ha Kína megtámadná Tajvant. Alapvetően két utat választhatna ebben az esetben Amerika. Az egyik: nem segít Tajvannak – „ez az amerikai hegemónia és az amerikai évszázad végeként kerülne be a történelemkönyvekbe”; illetve segít – a közvetlen háború azonban rengeteg előre nem látható kockázatot hordoz magában.

„Nem tudom elképzelni, hogy az Egyesült Államok kivonuljon a régióból” – mondta a Kína- kutató, hozzátéve, hogy az amerikai közvélemény biztosan nem fogadná el, ha Amerika elengedné Tajvan kezét. A jelen tendenciája azonban éppen az, hogy maguk az amerikai politikusok is Kína ellen hergelik a társadalmat,

Kína viszont évek óta fegyverkezik, másfél évtizede támadó fegyvereket fejleszt, hadgyakorlataival nemcsak Tajvan felségvizeit, de Japán és a Fülöp-szigetek szuverenitását is kóstolgatja, így egyre nyíltabban kezdi ki Amerika regionális szövetségeseit.

Macron stratégiai autonómia-beszédéről

Emmanuel Macron Kínában tett látogatása után tett nyilatkozata kapcsán, miszerint „Tajvan konfliktusa nem a mi ügyünk”, Európának nem szabad bevonódnia Kína és az Egyesült Államok konfliktusába, Matura Tamás megjegyezte: ez a megjegyzése hiba volt, ugyanis ha a háború törne ki a csendes-óceáni térségben, annak nagyon komoly gazdasági következményei lennének Európára nézve is. Szerinte azért is furcsa a francia elnök nyilatkozata, mivel a franciáknak a csendes-óceáni térségben területeik vannak, így

Macron azon kijelentéséről, miszerint Európának nem szabad ennyire kiszolgáltatottnak lennie az Egyesült Államoktól, hanem stratégiai autonómiára van szüksége, a szakértő azt mondta: „Macron ambíciói és Európa képességei két külön lapra tartoznak” – függetlenedni az amerikaiaktól remek célkitűzés, az ukrajnai háború azonban éppen azt mutatta meg, milyen európai ráutaltság van az amerikai katonai segítségre.

--

A Világrend adásának vendége Matura Tamás Kína-kutató, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa volt.

--

A beszélgetést itt nézheti meg:

--

Nyitókép: Tajvani katonák gyakorlatoznak a szigetország déli régiójában 2022. június elsején  (forrás: Ceng Shou Yi / NurPhoto via AFP)