„A kínai gazdaság bajban van, de ettől még nem bukik a rendszer” – Salát Gergely a Mandinernek

Két hete tartanak a szigorú járványügyi korlátozások elleni tüntetések Kínában, a demonstrációkon a tömeg rendszerellenes szlogeneket skandált –

A társadalmi feszültségek nyomására a pekingi vezetés meghátrált, és részlegesen enyhítette a gazdasági visszaesést okozó és szabadságelvonással járó drákói korlátozásokat.

Van-e igény a politikai változásra Kínában? Milyen gazdasági állapotban van Amerika fő kihívója az új világrend építésére?

A Mandiner Világrend vendége Salát Gergely Kína-szakértő, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója volt.

Az adás itt tekinthető meg:

***

„Ez nem forradalom” – reagál a november 24. óta zajló kínai tüntetéseknek adott nyugati jelzőre („üres papírok forradalma”) Salát Gergely a Mandiner Világrend adásában. A Kína-kutató szerint az elmúlt két hétben annyi történt, hogy a három éve szigorú karanténszabályok és

Mint a szakértő elmondja, a kínaiak arra számítottak, hogy az őszi pártkongresszus után jelentős lazítások lesznek, de ez elmaradt – jelentős feszültségek halmozódtak fel az évek során, és november végén egy tragédia (Ürümcsiben tízen meghaltak egy tűzvészben) kirobbantotta a tiltakozásokat.

Arra a felvetésre, hogy egyes elemzői vélemények az 1989-es Tienanmen téri vérengzés előzményei és a mostani események között látnak hasonlóságot, Salát azt válaszolja: akkor néhány elhibázott reform miatt elszabadult az infláció, és az embereknek a növekvő árakból lett elegük, ráadásul az egész világon omladozott a kommunizmus, és a pártvezetés is megosztott volt – mindezek alkottak egy veszélyes gyúelegyet, tömegek vonultak akkor utcára.

Salát Gergely Kína-kutató  –  forrás: Magyar-Kínai Baráti Társaság

Az idei tüntetések viszont kis számúak, és nem tudtak jelentőssé válni, nem lett belőlük egy országos rendszerellenes mozgalom. Ennek egyik oka az, hogy a hatalom a járványügyi intézkedéseknél enyhítéseket vezetett be, a másik ok pedig az, hogy az elnyomó apparátus beindult, a tüntető fiatalokat megkeresték és figyelmeztették.

Ami újszerű, az az, hogy

„Van néhány tízmillió ember, akinek elege van sok dologból” – mondja Salát, de mint hozzáteszi, a különböző ügyek miatti tüntetések gyakoriak azért, ettől nem rendül meg a rendszer.

Arra a kérdésre, hogy milyen párhuzamosságok, hasonlóságokat lát az Iránban és Kínában zajló tiltakozáshullámokban, a Kína-szakértő úgy reagált: Kína az elmúlt negyven évben megnegyvenszerezte a GDP-jét, emberek százmilliói törtek ki a nyomorból, az ország történelmének a legvirágzóbb időszakát éli, így egészen a covid-járványig a pekingi kormányzat támogatottsága magas volt. „A középosztály 4-500 milliósra növekedett, ez a réteg olyan szinten él, mint mi” – magyarázza Salát Gergely, majd hozzáfűzi: a járvány ezt a középosztályt sújtotta leginkább.

Van-e értelme a demokrácia-deficit kifejezésnek Kína esetében?

„Nincsen tömeges igény az ilyesmikre. De lehet, hogy lesz – Tajvanon sem volt igény, most pedig remekül elvannak a többpártrendszerben” – magyarázza a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója. Salát szerint a kínai fiatalok nacionalisták, a nemzeti építkezés folyamatának elején járó ország Kína, és mivel az állami propaganda a demokráciát és az amerikai befolyást összemossa a fejekben,

A párt több évtizede azt üzeni a lakosoknak, hogy Kína túl nagy egy demokrácia megteremtéséhez, és hagyományai sem teszik lehetővé ezt. „A kínai társadalom nem alkalmas arra, hogy egy demokráciát működtessen. Annyi széthúzó erő van, annyira eltérnek a tartományok, régiók, társadalmi rétegek érdekei, és annyira hiányzik az ügyek demokratikus intézésének hagyománya, hogy rövidtávon nincs esély a demokratizálódásra” – fogalmaz a kutató.

A gazdasági fejlődés, a technológiai ugrás, a középosztály megerősödése elfedte ezt a problémát. „Ha egy kínait megkérdezünk, hogy mi a 10 legfőbb problémája, az első 10-ben nem lesz az, hogy nincs demokrácia, vagy hogy nem érvényesülnek az emberi jogok” – teszi hozzá Salát Gergely.

A Tienanmen téri vérengzést követő időben köttetett egy kimondatlan alku a pártvezetés és a társadalom között, amelynek lényeg az, hogy lehet vagyonosodni, az állam biztonságot nyújt, cserébe az emberek nem követelnek kiterjedt politikai szabadságjogokat – ezt

széles rétegek nem tudták élni a megszokott életüket, nem tudtak tovább gyarapodni.

Ha esik a gazdaság, fenntartható-e a társadalmi konszenzus?

A hatalom enyhített a szigorú korlátozásokon, de nem álltak ki, nem ismerték el, hogy hibáztak. Ehelyett zöld lámpát adtak a helyi hatóságoknak, hogy saját maguk értelmezzék a most már „dinamikus zéró-covid-politikának” nevezett vezérelvet, és enyhítsenek, ha akarnak.

A korlátozások azonban gazdasági kár okoztak. „A kínai gazdaság bajban van, de ettől még nem bukik a rendszer” – mondja a szakértő, hozzátéve: 3 százalékos a kínai növekedés,  2020-as covid-év kivételével 1976 óta nem volt ilyen lassulása a gazdaságnak.

„Nem tudom, hogy van-e ilyen forrpont, és ez nem csak a nyugati médiumok vágyvezérelt gondolkodásának terméke” – vélekedik Salát arról a felvetésről, hogy a kínai gazdaság növekedésének lassulása esetleg elérhet egy olyan szintet, amely alatt már kezelhetetlenné válhatnak a társadalmi elégedetlenségek a másfél milliárdos országban. Kína a világ egyik legstabilabb állama – fűzte tovább –, a tüntetések csak karcolásokat okoznak a kínai kommunista rendszernek.

Milyen érdekei vannak Kínának az ukrajnai háború mentén?

Az ukrajnai háború

mert a világ legnagyobb kereskedő nemzete, a legnagyobb nyitott gazdaság, és mindenfajta borulás a globális gazdaságban azonnal érezteti hatását a kínai gazdaságban. „Ezt részben kompenzálja, hogy rövidtávon diszkont áron jutnak majd orosz olajhoz és gázhoz, de egyoldalú függésbe nem akar vele kerülni” – hangsúlyozza Salát Gergely.

Hogy milyen függésbe kerülhet Moszkva Pekingtől a háború hozadékaként, arról Salát azt gondolja, hogy Oroszország a háború megnyerésétől függetlenül meg fog gyengülni, a technológiai embargó miatt a technológiák terén le fog maradni, és ebben Kína sem tud vagy akar majd segíteni neki.

A kínaiak nem fogják megalázni az oroszokat, de a szőnyeg alatt az utolsó csepp olajat is ki fogják facsarni belőlük” – mondja a kutató.

Az EU nem akar Kínával rosszban lenni, mert ha az olcsó orosz energiahordozók után az olcsó kínai termékektől és a nagy kínai piactól is elvágja magát Európa, akkor tényleg nagy bajban lesz.

Az amerikai szempontról szólva Salát Gergely elmondja: az amerikai nemzetbiztonsági stratégia első számú célja Kína feltartóztatása, így az amerikai szándék az, hogy egy új hidegháborús megosztottságot alakítson ki a világban. Az érdeke ugyanis az, hogy a kínaiak ne tudjanak a „surranópályán” növekedni, mint a megelőző évtizedekben.

ezért az ő céljuk az, hogy ne legyen hidegháború; nekik az a kényelmes, ha kereskedhetnek, fejlődhetnek, hiszen a globalizáció legnagyobb nyertese Kína volt” – hívja fel a figyelmet a KKI vezető kutatója.

„A kínaiak is tudják, hogy egyelőre sem katonailag sem, sem gazdaságilag nem olyan erősek, hogy az USÁ-val és a szövetségi rendszerével szemben egyenrangú félként lépjenek fel” – fogalmaz Salát Gergely, aki szerint ha belekényszerítik őket a hidegháborús helyzetbe, a Peking-Moszkva-tengelybe, akkor azt Kína vállalni fogja, Oroszország nukleáris kapacitása, ásványkincsei és katonai ereje miatt megéri neki az orosz szövetség.

Nyitókép: Kínai diákok tüntetnek a covid-járvány miatti korlátozások ellen november 27-én Pekingben  –  forrás: Koki Kataoka / Yomiuri Shimbun via AFP