Balogh Zsófia megjegyezte: a mozgalmon belül a transzpárti oldal nem szívesen vállalja a nyílt vitát, a transzkritikus oldal pedig nem mer beszélni.
A Pride az adásra válaszul azzal címmel tette ki közleményét, hogy „a szolidaritás nem egy torta, ami elfogyhat, ha sokaknak adsz”. Ebből is látszik, hogy az LMBTQ-mozgalmat és a feminizmust sok feszültség hatja át, sok a belső ellentét, de kifelé a legkisebb közös többszörös mentén kommunikálnak. Úgy tesznek, mintha az emberi jogi beszédmóddal el lehetne fedni és meg lehetne szüntetni azt, hogy a feminizmus és a transzmozgalom szemlélete egyszerűen nem egyeztethető össze egymással.
Arról, hogy a nemváltó műtét valójában lehetetlen, itt írtunk, arról pedig, hogy miként teszi tönkre a tinilányok életét a transzmozgalom, itt. A látszólagos átalakítást sokan megbánják, de a visszaút majdhogynem lehetetlen. Hogy ki fogja megbánni és ki nem, azt lehetetlen megmondani előre. Walt Heyerről, aki megbánta a nemváltást, itt írtunk. Hogy az egyik legismertebb transz, Jamie Shupe hogy bánta meg mindezt, azt itt mutattuk be.