Református lelkész: A szivárványcsaládok definíció szintjén nem tekinthetők családnak

2021. február 23. 17:15

A klasszikus családmodellt nem a kereszténység találta ki, és a nem keresztény kultúrákban is meghatározó volt.

2021. február 23. 17:15
null

A családnak transzcendens alapjai vannak, fontos látnunk ugyanakkor, hogy nem csak a keresztények gondolkodnak klasszikus módon a család szerepéről, hanem sokkal szélesebb társadalmi rétegek vallják magukénak ezt a családképet – mondja az Abszolút 3., új adásában Márkus Tamás. Ugyanis azokban a kultúrákban is, ahol a zsidó-keresztény kinyilatkoztatást nem ismerték, alapvetően a klasszikus családmodell volt az elfogadott.

A református lelkész felhívja a figyelmet: a szivárványos zászló, amelyet most egy lobbi használ jelképeként, eredendően keresztény szimbólum, a nevében támadó ideológia viszont mindent maga alá gyűr. „Nem azt mondom, hogy nem fordultak elő egyéb formációk, többnejűség, egyebek, de a férfi és a nő, illetve a gyermekeik családon belüli helyzete megkérdőjelezhetetlennek számított” – tette hozzá.

A szivárványcsaládok létezésével kapcsolatban Márkus úgy fogalmazott: „Ezekkel az a probléma, hogy definíció szintjén ezek nem tekinthetők családnak. Ha egy nagyon banális példát mondanék: megsértődhetne ez a szék, amelyiken ülök, hogy nem olyan mint az asztal.”

Mint mondja: „Azt gondolják, hogy ők egy semleges massza, akik szemben állnak a társadalom egy szűk rétegével, akik viszont bigottan vallásosak. De pont ez a kérdés mutatja meg – mivel eddig az számított normalitásnak, amit ez a »bigott, vallásos, elvileg kisebbség« képvisel –, hogy amit ők képviselnek, az ugyanúgy egy ideologikus termék. Nem semlegesség, tehát nem a szekuláris tudomány bizonyította be, hogy azt is családnak lehet nevezni – emögött egy ideológia van.”

Ha a fogalmainkat annyira fellazítjuk, mint most a családét, akkor nem lesz értelmük – mutat rá a lelkész.

Márkus hangsúlyozza: az államnak kötelessége fenntartani az Isten szerinti rendet, ez az elv pedig egy szekuláris társadalomban is megállja a helyét. Az lmbtq-ideológia nem más, mint bálványimádás, pszeudo-vallás mutat rá a református lelkipásztor. Mint mondja, korunk társadalmi jelensége, hogy a hitvalló keresztényeket stigmatizálják és kriminalizálják. 

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!

Összesen 40 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
egyvilág
2021. február 23. 20:52
Egy tömör és (szerintem) objektív összefoglaló a homoszexualitásról: https://egyvilag.hu/temakep/051.shtml (A kisbetűt ki lehet hagyni benne.) Érdekes lehet továbbá a következő bevezető a gender tanba: https://egyvilag.hu/temakep/050.shtml
annamanna
2021. február 23. 20:51
Összességében az a gondom az olyan megszólalásokkal, mint amit a fenti jóember is produkált, hogy felszínes ócska zanza. Ha már a Biblia családképével hozakodik elő, akkor beszéljen arról, ne úgy legyen már, hogy "a Biblia bármit elfogad, minden jó, csak a buzikat nem". Ez a "zsidó-keresztény kinyilatkoztatásban" ahol a szivárvány "keresztény szimbólum" és "nem azt mondom, hogy nem fordultak elő egyéb formációk, többnejűség, egyebek, de a férfi és a nő, illetve a gyermekeik családon belüli helyzete megkérdőjelezhetetlennek számított" - szóval ilyen hebrencs szinten a fenti tálalás biztosan elegendő, szerintem meg baromi színvonaltalan ócskaság. A végtelenségig visszaszorul annak a kifejtése, hogy valójában milyen is a bibliai családmodell, és az van csak sulykolva, hogy bármi jó és erényes és keresztényi, csak a buzik nem. Még a többnejűség is beleférne, mi????? A "zsidókeresztény kinyilatkoztatásba"!!
annamanna
2021. február 23. 20:43
Az a KLASSZIKUS LATIN-GÖRÖG kultúrának volt a része, hogy a fölös gyerekeket kirakták, és aki akarta, magához vehette és hazavihette. Ilyen szokást a Biblia abszolute nem ismer és nem említ (Mózes történetén kívül). Ez a "pogány" görögök és rómaiak szokása volt. Ugye, ott volt pl Romulus és Rémus, akiket egyenesen egy farkas szoptatott. Oidipusz, aki tudatlanul megölte az apját - szóval még ez a mítosz is utal rá, hogy ez nem igazán jó ötlet. A Bibliában Mózes sztoriját kivéve nem látunk egyetlen példát sem arra, hogy gyereket ne a vér szerinti szülei neveljenek fel. Pontosabban még Sámuel próféta története vehető ide. De mind Mózes, mind Sámuel próféta esetében a döntést a szülő anya hozta meg, az ő akarata szerint történt az, ami történt, senki sem ragadta ki a kezéből és passzolta át máshoz a gyereket. A probléma a téma ilyetén való tálalásával szerintem az, hogy egyáltalán nincs kihangsúlyozva az, hogy a család úgy jön létre, hogy a gyereket a nő kihordja a testében és megszüli és fölneveli. A Biblia azzal indul, hogy Isten kivette Ádám oldalbordáját, amíg aludt, megformázta belőle Évát, erre Ádám azt mondta, hogy "ez már csontomból való csont és testemből való test", és ezek után a "férfi ragaszkodik az ő feleségéhez és lesznek ketten egy testté", Jézus ehhez hozzátette, hogy amit az Isten egybeszerkesztett, ember azt el ne válassza". Ezt mondta a házasságról, de nem sokkal inkább vonatkozik ez az anyára és a gyerekére? Nem sokkal inkább elmondhatja a szülő nő a gyerekéről, hogy ez már testemből való test, csontomból való csont? És nem mondhatja azt is, hogy amit az Isten egybeszerkesztett, azt ember el ne válassza??? Márpedig a buzi-szivárványcsaládok úgy állnak elő, hogy vannak állami gondozott gyerekek, akiket az állam elvesz a biológiai szüleitől és kiosztja másoknak. A nagy kérdés ebből ott van, hogy mennyire van joga a gyereket bárkinek is elválasztani az anyától, akinek a testéből való test és a csontjából való csont. A nagy kérdés az, hogy A GYEREK MILYEN ÉRTELEMBEN KÖZJÓSZÁG. Mennyire társadalmasítható, és a szülő anya milyen mértékig értékelhető le, és vehető semmibe, avagy ellenkezőleg - mennyire kell támogatni abba, hogy saját maga felnevelje azt a gyereket, akit szült.
duzur
2021. február 23. 20:34
Fontosabb, hogy az érintettek minek tekintik a hozzátartozóikat és, hogy hogy érzik magukat velük. Tudjuk, hogy sok, látszatra igen jó család, belül nagyon nem jó. És ezt is csak az érintettek tapasztalják meg. A kivülállók hasznos feladata, mindenütt segíteni ahol segítségre van szükség. Kritizálni, könnyü és tuti, hogy a legtöbb helyen, van is mit, függetlenül attól, hogy milyen típusú családról van szó: hagyományos, vagy egyszülös, mostoha, szivárvány, mozaik, stb
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!