Mennyire velejáróra szükségszerűen a forradalmaknak a vérontás, az erőszak? – hangzott a következő kérdés.
Kossuthék nemzedéke annyira az erőszakkal azonosította a forradalmakat, hogy 1848-49-et nem is tekintette forradalomnak – emlékeztetett Hahner Péter. –
Kossuthék szerint Magyarországon békés reformfolyamat zajlott, ami nemzeti önvédelmi háborúba csapott át.
Hahner szerint mindenképpen velejárója a forradalomnak az erőszak, gondoljunk csak a francia, az orosz, a kínai forradalmakra.
XVI. Lajos a Bastille ostromakor feltette a kérdést: akkor ez lázadás? Nem, felség – válaszolta az egyik palotagróf – ez forradalom. Chateaubriand, a forradalom egyik ellensége, ellenforradalmár később emlékirataiban azon morfondírozik, hogy a francia forradalom polgárháború volt, de lehettek pozitív következményei is – Hahner Péter szerint az, hogy még a forradalom ellenségei is látnak benne pozitívumot, mutatja legjobban a fogalom jelentésének átalakulását.
A lázadás, népfelkelés és forradalom egymás után következnek, és felvethető, hogy van-e forradalom ideológusok vagy értelmiség nélkül, akik értelmet adnak az adott eseményeknek, leírják és a leírással konstruálják is a forradalom értelmét – vetette fel Csunderlik Péter.
Tekinthető-e Hitler és a magukat forradalmároknak tekintő nemzetiszocialisták hatalomátvétele és működése forradalomnak – hangzott el a kérdés.
Csunderlik John Lukacs A történelmi Hitler című könyvét idézte fel, melyben Lukacs megjegyzi, hogy Hitler egyszer arról beszélt: ő nem a gyárakat, hanem a lelkeket akarja államosítani. Így Csunderlik szerint nevezhető forradalminak a náci Németország, már csak azért is, mert a forradalmaknak sokak szerint jellemzője a kaotikussák, márpedig a náci Németország hatalmi viszonyait és igazgatását termékeny káoszként jellemezték.
Hahner Péter egy liberális francia filozófusnak még a harmincas években megjelent emlékiratait idézte, amiben a szerző azért is nevezte forradalmárnak Hitlert, mert
a náci vezető felszámolta a régi Németország konzervatív társadalmi viszonyait,
a hierarchiákat és a kasztosodást. A kortársak szemében és a saját szemében is forradalmár volt Hitler – mutatott rá Hahner, bár a forradalom dicsőséges fogalmát a holokauszt után már nem illett összekapcsolni a nácikkal.