Jordan Peterson: A klímaváltozás megoldhatatlan probléma

Egyesíthet-e minket a klímaváltozás elleni küzdelem – kérdezte egy évvel ezelőtt valaki Jordan Petersontól a Cambridge-i Egyetemen. A kérdező a professzor egyik könyvének címére utalva megjegyezte: szerinte a klímaváltozás elleni küzdelem ma „global map of meaning”, azaz mindenki érti. (Peterson Maps of Meaning című kötete a mítoszok és vallások világát kutatja pszichológiai szempontból.)

Nem – válaszolta lakonikus tömörséggel a kanadai pszichiáter. Majd kifejtette: sokáig dolgozott az ENSZ-nek a fenntartható fejlődés területén, és beleolvasta magát a szakirodalomba. Arra jutott, hogy

Mint mondta: ezen a területen nagyon nehéz elválasztani a tudományt a politikától. S ha még igazak is a radikálisabb állítások, akkor sem tudjuk igazán, mit kezdjünk a helyzettel. A klímaváltozásra vonatkozó előrejelzések szerinte nagyon megbízhatatlanok, és minél távolabbra projektálnak, annál megbízhatatlanabbak. Ha már ötven évre előre projektálunk, akkor sem tudjuk megítélni annak a hatását, amit most teszünk az ügy érdekében. 

Emellett nem igazán tudjuk, mit lehetne tenni. Németország – emlékeztetett Peterson – nemrég bezárta az atomerőműveit, amelyek a zöldek  fő célpontjai közt szerepeltek. Emiatt viszont újra nyitotta a szénerőműveket, s most nagyobb a széndioxid-kibocsátása, mint annak előtte. 

Vagy nem kellene annyit fogyasztanunk, mint most? Lehet – mondja Peterson –, de az emberek akkor kezdenek foglalkozni a környezettel, ha ötezer dollár felett van az egy főre jutó éves GDP. Tehát lehet, hogy a megoldás az lenne, hogy

„Mit fogunk tenni a felmelegedéssel? Sok szerencsét hozzá, én nem látom a megoldást” – mondja a professzor. Peterson megemlítette Bjørn Lomborg dán környezetvédő tudós nevét, aki nem a zöldek megoldásait támogatja, és Petersonnak igen szimpatikus. Lomborg nyomán Peterson kifejtette: az ENSZ-nek kétszáz „milleniumi célja” van – szerinte ezek nem „célok”, hanem egy „kívánságlista”, mivel nem lehet kétszáz célt egyszerre megvalósítani, hanem sorrendet kell köztük felállítani, hogy melyik a fontosabb. Az ENSZ azonban nem priorizálja ezeket, mert ha ezt megtenné, azzal magára haragítaná a különböző célok szimpatizánsait – így viszont nem lehet a célokat megvalósítani. 

Lomborg ezután összehívott egy rakat magasrangú közgazdászt, hogy csináljanak ezekből a célokból egy prioritási listát, és különféle csoportokat alakított belőlük. A végén összeállt listán a klímaváltozás elleni küzdelem rajta sem volt. S minden, ami szerepelt a listán, a szegény országok fejlesztésével foglalkozott (ami fogyasztásnövekedést okoz, amit a klímaváltozás elleni küzdelem jegyében nem szeretünk). 

– jelentette ki Peterson, megjegyezve: lehet, hogy a felmelegedés a legnagyobb katasztrófa, de ha nem tudjuk, mit tegyünk, akkor inkább más problémákkal kellene foglalkozni. De ezeket inkább ignoráljuk, mert épp a klímaváltozással vagyunk elfoglalva.

Ne használjunk szenet! – oké, de mit használjunk helyette (ha a nukleáris eniergiát is leírtuk már)? Fát? Régen ugyanis fával fűtöttek, a szegények még ma is azzal fűtenek. 

„Ezek a dolgot hihetetlenül bonyolultak” – figyelmeztet Jordan Peterson, hozzátéve: a klímaváltozás ügye nem fog minket egyesíteni, sőt igazából nem tudunk vele kezdeni semmit. Mert mit tudnánk csinálni? „Nem fűtűnk többé? Nem használunk áramot? Nem használunk ezentúl autót, vonatot, és kikapcsoljátok az iPhone-jaitokat?”