Ám amint nincs olyan, hogy volt tengerészgyalogos, olyan dolog sincs, hogy volt Tengerészgyalogos Ház. Amikor mi, akik ma itt vagyunk, bármikor erre járunk, egy ideig még alighanem úgy fogunk erre az épületre gondolni, mint »a Tengerészgyalogosok Házára«. És így, miközben a leereszkedő zászlót figyeljük, elgondolkodhatunk ennek az épületnek, a Táncsics Mihály utcai Tengerészgyalogos Háznak a történetén, és büszkék lehetünk arra a szerepre, amelyet Budapestnek e jelentős városrészében játszottunk. Szerencsésnek tarthatjuk magunkat, hogy miénk volt ez az épület, amely a tengerészgyalogosokat szolgálta, úgy, hogy innen pedig a tengerészgyalogosok tudták szolgálni és védeni az amerikai missziót ebben a nagyszerű városban, miközben gondoskodásuk révén a tengerészgyalogosok is tudták az épületet szolgálni.
Az Egyesült Államok 66 éven át volt a tulajdonosa és gondos őrizője ennek a helynek, hála az itt lakott amerikai tengerészgyalogosok segítségének és odaadásának. E rövid idő alatt megőriztük ezt a gyönyörű épületet és a hozzá tartozó telket, és még jobbá is tettük. Ha valaha láttak olyan fotót e környékről, a budai várról, amely közvetlenül a második világháború után készült, láthatták a háborús évek elképesztő pusztítását és azt, mekkora kihívást jelentett az újjáépítés. Talán azt is tudják, hogy nem az 1940-es évek voltak az első olyan időszak, amikor e környéket ostrom alá vették, vagy amikor katonaság játszott szerepet az ingatlannal való gazdálkodásban. Török katonatisztek itt tárolták hidegen az élelmiszereket – egy 16. századi jégszekrényt építettek a domboldalba – a török megszállás végéig. A 18. és a 19. században a Lőporraktárnak nevezett hatalmas puskaporraktár szolgálta a Habsburgok katonáit. És természetesen, amiről a leghíresebb e hely, az 1830-as és 1840-es években, amikor itt Habsburg börtön volt, itt raboskodott Magyarország két nagy hőse, Kossuth Lajos és Táncsics Mihály.
Mint tudják, most visszaadjuk az ingatlant Magyarországnak, mivel a tengerészgyalogosok, a Nagykövetség közösségének sok más tagjával együtt, átköltöznek az újonnan megkapott és felújított épületbe, amely közvetlenül mellettünk, a pesti oldalon, a Szabadság téren található. Előre örülünk, hogy a tengerészgyalogosok közvetlen közelünkben lesznek majd Pesten. Örömünkre szolgál az is, hogy visszaadhatjuk Magyarországnak ezt a történelmi épületet, mert bár 66 év nekünk sokat jelent, e helyszín történelmének sok évszázada még többet jelent a magyarok számára. Büszkék vagyunk rá, hogy visszaadhatjuk nekik, és hogy több helyünk és szélesebb homlokzatunk lesz a Szabadság téren, követségi otthonunkban. Megtiszteltetés számunkra, hogy teljesíthetjük a megállapodást.
Így aztán nagyonis helyénvaló, hogy ugyanabban a szellemben vonjuk le zászlónkat e helyen, amelyben azt először felvontuk - a helyreállítás, a barátság és a közös cél szellemében. Mi amerikaiak csupán a legutolsó gondviselői voltunk e helynek, és tengerészgyalogosaink a legutolsók azok sorában, akik itt szolgáltak. Hálásak vagyunk a vendéglátó országnak, hogy gondot viselhettünk e helyre, ma pedig végre visszaadjuk - talán némi sajnálkozással, ám megelégedve annak tudatában, hogy hűségesen végrehajtottuk a küldetést. Semper fi. Magyarul: Örök hűséggel.
Most pedig kísérjük figyelemmel, amint tengerészgyalogosaink utolsó alkalommal végzik el munkájukat itt. Arra kérem Önöket, őrizzék meg emlékezetükben e percet, és velem együtt mondjanak köszönetet Magyarországnak - az itt együtt eltöltött 66 évért, valamint a barátság hosszú éveiért, amelyek még büszke köztársaságaink előtt állnak.