Levonták az amerikai zászlót a Várban

Ismét magyar tulajdonba kerül a Budai Vár egyik legfontosabb építészeti öröksége, a Táncsics Mihály utca 9. szám alatti épület. Az épület magyar történelmi emlékhely, a XVIII. században több közéleti személy is raboskodott az épületben. A márciusi ifjak 1848. március 15-én innen szabadították ki Táncsics Mihály írót, politikust, aki azután 1860-tól 1867-ig újra itt raboskodott. Az épületben nem csak őt, hanem Kossuth Lajost, Wesselényi Miklós bárót, Batthyány Lajos grófot, Czuczor Gergelyt, Károlyi István grófot és Jókai Mórt is tartották fogva hosszabb-rövidebb ideig.

Az épület 66 éven keresztül az Egyesült Államok tulajdona volt, és tengerészgyalogosok laktak benne, innen kapta a Tengerészgyalogosok Háza elnevezést. Az ingatlancseréről a tárgyalások már 2006-ban megkezdődtek, aminek következtében az Egyesült Államok a volt Táncsics-börtön épületegyüttesét visszaszolgáltatta Magyarországnak. Az ingatlancsere-egyezményben a két ország megegyezett abban, hogy az Egyesült Államok a Táncsics-börtönt is magában foglaló ingatlant két másik, a Béla király út 1-3., és Széchenyi rakpart 12. alatti épületekkel együtt visszaadja a magyar államnak, cserébe Magyarország felújítja 2,5 milliárd forintért a Szabadság tér 10. és 11. alatt álló épületeket, amelyek az amerikai nagykövetség mellett állnak.

A csereként szolgáló bécsi szecessziós stílusú épületkomplexum teljes körű átépítése elhúzódott a hosszadalmas beszerzési eljárások, valamint az első kivitelező csődje miatt. Ez idő alatt az amerikai biztonsági követelmények is többször megváltoztak. Ezért kerülhetett sor az átadásra nyolc évvel a tárgyalások megkezdése után.

Az ünnepélyes átadáson, és zászlólevonó ünnepségen M. André Goodfriend ideiglenes ügyvivő mondott beszédet.

„Jó napot kívánok mindenkinek – a tengerészgyalogosoknak, a Nagykövetség magyar és amerikai munkatársainak és a sajtó képviselőinek. Üdvözlöm Önöket, és szeretnék mindenkit meghívni, velem együtt legyen ma tanúja Követségünk történelme egy olyan pillanatának, amelyre valamennyien büszkeséggel, tisztelettel, és némi szomorúsággal tekinthetünk. Pár perc múlva Bradford tizedes, Leslie tizedes, Wehrhahn tizedes and Slappy őrmester utoljára fogják e helyen levonni, összehajtani és elvinni az amerikai zászlót. A tengerészgyalogosok ezt a műveletet is ugyanúgy fogják végrehajtani, mint minden más műveletet – méltósággal, egységben és a kötelességtudóan. Hamar megleszünk. Miután befejezték a műveletet és a zászlót utoljára levonták, a mi jelenlétünk ebben a történelmi épületegyüttesben véget ér. Ez az ingatlan visszakerült Magyarországhoz és már Magyarországé, olyan hely, ahol mostantól fogva a magyar nemzetiszínű zászló fog lobogni.

Ám amint nincs olyan, hogy volt tengerészgyalogos, olyan dolog sincs, hogy volt Tengerészgyalogos Ház. Amikor mi, akik ma itt vagyunk, bármikor erre járunk, egy ideig még alighanem úgy fogunk erre az épületre gondolni, mint »a Tengerészgyalogosok Házára«. És így, miközben a leereszkedő zászlót figyeljük, elgondolkodhatunk ennek az épületnek, a Táncsics Mihály utcai Tengerészgyalogos Háznak a történetén, és büszkék lehetünk arra a szerepre, amelyet Budapestnek e jelentős városrészében játszottunk. Szerencsésnek tarthatjuk magunkat, hogy miénk volt ez az épület, amely a tengerészgyalogosokat szolgálta, úgy, hogy innen pedig a tengerészgyalogosok tudták szolgálni és védeni az amerikai missziót ebben a nagyszerű városban, miközben gondoskodásuk révén a tengerészgyalogosok is tudták az épületet szolgálni.  

Az Egyesült Államok 66 éven át volt a tulajdonosa és gondos őrizője ennek a helynek, hála az itt lakott amerikai tengerészgyalogosok segítségének és odaadásának. E rövid idő alatt megőriztük ezt a gyönyörű épületet és a hozzá tartozó telket, és még jobbá is tettük. Ha valaha láttak olyan fotót e környékről, a budai várról, amely közvetlenül a második világháború után készült, láthatták a háborús évek elképesztő pusztítását és azt, mekkora kihívást jelentett az újjáépítés. Talán azt is tudják, hogy nem az 1940-es évek voltak az első olyan időszak, amikor e környéket ostrom alá vették, vagy amikor katonaság játszott szerepet az ingatlannal való gazdálkodásban.  Török katonatisztek itt tárolták hidegen az élelmiszereket – egy 16. századi jégszekrényt építettek a domboldalba – a török megszállás végéig. A 18. és a 19. században a Lőporraktárnak nevezett hatalmas puskaporraktár szolgálta a Habsburgok katonáit. És természetesen, amiről a leghíresebb e hely, az 1830-as és 1840-es években, amikor itt Habsburg börtön volt, itt raboskodott Magyarország két nagy hőse, Kossuth Lajos és Táncsics Mihály.  

Mint tudják, most visszaadjuk az ingatlant Magyarországnak, mivel a tengerészgyalogosok, a Nagykövetség közösségének sok más tagjával együtt, átköltöznek az újonnan megkapott és felújított épületbe, amely közvetlenül mellettünk, a pesti oldalon, a Szabadság téren található. Előre örülünk, hogy a tengerészgyalogosok közvetlen közelünkben lesznek majd Pesten. Örömünkre szolgál az is, hogy visszaadhatjuk Magyarországnak ezt a történelmi épületet, mert bár 66 év nekünk sokat jelent, e helyszín történelmének sok évszázada még többet jelent a magyarok számára. Büszkék vagyunk rá, hogy visszaadhatjuk nekik, és hogy több helyünk és szélesebb homlokzatunk lesz a Szabadság téren, követségi otthonunkban. Megtiszteltetés számunkra, hogy teljesíthetjük a megállapodást.

Így aztán nagyonis helyénvaló, hogy ugyanabban a szellemben vonjuk le zászlónkat e helyen, amelyben azt először felvontuk - a helyreállítás, a barátság és a közös cél szellemében. Mi amerikaiak csupán a legutolsó gondviselői voltunk e helynek, és tengerészgyalogosaink a legutolsók azok sorában, akik itt szolgáltak. Hálásak vagyunk a vendéglátó országnak, hogy gondot viselhettünk e helyre, ma pedig végre visszaadjuk - talán némi sajnálkozással, ám megelégedve annak tudatában, hogy hűségesen végrehajtottuk a küldetést. Semper fi.  Magyarul: Örök hűséggel. 

Most pedig kísérjük figyelemmel, amint tengerészgyalogosaink utolsó alkalommal végzik el munkájukat itt.  Arra kérem Önöket, őrizzék meg emlékezetükben e percet, és velem együtt mondjanak köszönetet Magyarországnak - az itt együtt eltöltött 66 évért, valamint a barátság hosszú éveiért, amelyek még büszke köztársaságaink előtt állnak.

Őrmester, vonja le a zászlót.”