Kétszeres GDP-t, egymillió munkahelyet ígért Matolcsy

Mi az,hogy nem dicsérik kusza szemet ,egyszer saját maga,saját magát, és ugyan ezt még ismétli mindenhol.Azért csalódtam Matolcsyban, se ingyen sőr, 3,60-as kenyér,10Ft benzin . Munkahely 2020-ra mindenkinek lesz ,nemzetgazdasági miniszteri lesz mindenki. Ja még, valaki világosítson fél ,mit jelent ez az aláírások a cégekkel,mire jó?

Arra is jó volt ez a cikk, hogy megint kikszeltem vagy 10 újraregelt ballibet. Matolcsy kihozza belőlük az állatot, én meg egy mozdulattal bevágom őket a nekik fenntartott pöcegödörbe. Onnan már nem rabolják a drága időmet az ostobaságaikkal. :)

Matolcsy a legkirályabb gazdasági miniszter a világháború óta. Nem véletlenül van ellene ekkora médiahadjárat. Mióta ő van a poszton pontosan rendben van az államháztartás. Az EU-nak is amiatt fő a feje, hogy ki kell venniük Magyarországot a túlzott deficit eljárás alól. Pedig minden éven bejósolják a szerencsétlenek, hogy 3% felett lesz a hiány.

Jürgen Habermas német gondolkodó szerint egy demokrácia akkor működik jól, ha az állampolgárok adófizetési kötelezettségüket öntudatosan teljesítik, mert így szavazati jogaikat is felelősen tudják gyakorolni. Ahol az állampolgárok jelentős része adót kényszerül csalni, ott a választásoknak nem az a központi kérdése, hogy a versengő politikai erők hogyan bánnak a közpénzekkel. Az adózatlan jövedelemben részesülők a zsebbe adott bér elfogadásával ugyanis legitimálják a csak a választópolgárok korrumpálásával hatalomra jutni tudó elit cinikus „hagylak csalni, ügyeskedni, ezért viszont te nem kérheted számon, hogy én hogyan trükközök” magatartását. A kettős bérezés fékezi a fogyasztást és csökkenti az adóbevételeket Ez a totálisan korrupt alaphelyzet a fő oka annak, hogy a magyar gazdaság eladósodott és növekedésképtelen állapotba került. A politikai elit tökéletesen tisztában van a kétcsatornás bérezés kiterjedtségével és azt is tudja, hogy adóhatósági eszközökkel ezt nem lehet felszámolni. De nem is áll szándékában ennek a torz társadalmi szerződésnek a megváltoztatása. Időnként hangzatos kampányok indulnak ugyan az adóelkerülés ellen, amelyeknek célja azonban leginkább csak a kényszercsalók zsarolhatóságának tudatosítása. A korrumpált és cinkossá tett választók emiatt valóban nem képesek kontrollálni a hatalmon levőket. A szabad kezet kapó és ezért elkerülhetetlenül poliposodó elit kedvére vásárolhat szavazatokat, építheti a világ legdrágább autópályáit és metróit, finanszírozhatja az adósságot a növekedés forrásait elszívó magas kamatfelárakkal. Csak külső erő (az EU) képes bizonyos mértékig korlátokat szabni. Ugyanakkor más tekintetben éppen maga az EU az, amelynek a működési mechanizmusai még mélyebb korrupciós mocsárba taszítják a hazai kkv-szektor vállalatait. Az a munkamegosztás például, amely olyan markánsan kezd kirajzolódni, még inkább ki fogja kényszeríteni az adóprésen való csavarást. A magyar GDP egyre nagyobb hányadát olyan uniós székhelyű globális cégek hazai leányvállalatai állítják elő, amelyek szinte kizárólag import-alkatrészeket dolgoznak fel és outputjukat teljes egészében visszaexportálják az unióba. Az igen magas termelékenységű vállalatok által létrehozott GDP-ben azonban alacsony az a hányad, amely a magyar gazdaságban hasznosul. Nagyobb része profit, osztalékadó formájában, hozzávéve még a magyar export után az importőr által megfizetett áfát az unió legerősebb országait gazdagítja. Ezeknek az állami támogatásokkal és adókedvezményekkel idecsalogatott multinacionális vállalatoknak a magyar kormányok részvételével, nagy hírverés közepette átadott üzemeiben megtermelt hozzáadott érték közel sem járul hozzá akkora arányban sem a fogyasztáshoz, sem az adóbevételekhez, mint ami a GDP-hez való hozzájárulásából következne. Ebből kifolyólag az alacsony termelékenységű hazai kkv-szektor stagnáló GDP-jének még nagyobb hányadát kell adó formájában beszedni, így még kevesebb marad fogyasztásra, nem beszélve a szektor beruházásokra fordítható forrásairól. Az adóelkerülési kényszer tovább fokozódik, ráadásul a korrupciós késztetettség még amiatt is nő, hogy a szektorban – banki hitelezés hiányában - beruházni szinte kizárólag csak uniós támogatásokból lehetséges. A vissza nem térítendő forrásokért folytatott verseny akkor is a korrupció melegágya, ha nem olyan gazdaságban zajlik, mint a miénk. Egy valódi piacgazdaságban nincs olyan ok, amely igazolhatná azt, hogy magáncégnek a visszafizetés kényszere nélkül közpénzeket kellene adni. http://hvg.hu/kkv/20130129_Unortodox_modon_fel_lehetne_szamolni_a_zs