Minek ment oda?

Nyitókép: Kisbenedek Attila / AFP  

Botka Endre nyolc év után hagyta el a Ferencvárost és a Kecskeméti TE labdarúgócsapatához igazolt. Fél évre. Kölcsönszerződéssel. 

Az elmúlt 6 idényben sorozatban 6 bajnokságot nyert, a bajnoki címet idén is jó eséllyel bezsebelő, és immár rendszeres európai kupaszereplőtől az NB I utolsó helyén álló együtteshez került. 

Magyarország leggazdagabb, legismertebb, legnépszerűbb klubjától egy jóval kisebb vidéki egyesülethez. 

Pedig az ő múltjával mehetett volna valószínűleg bármelyik magyar csapathoz. Első ránézésre így valóban meglepő a döntése – és ahogy a szurkolói reakciókból kiderül, eléggé megosztó is. 

Botka Endre a magyar labdarúgó-válogatott játékosa, akinek része volt abba, hogy a Rossi vezetésével nagyon jó eredményeket értek el a mieink az elmúlt években. Egy ország ismeri a nevét, ezért érthető, hogy mindenki úgy érezte, véleményeznie kell a döntését. Ezek között pedig van ilyen is, olyan is. Még a Fradi-drukkerek közt sincs konszenzus a kérdésben, nem beszélve az ország több millió szövetségi kapitányáról. 

Van, aki szerint a Kecskemét egyértelmű visszalépés. Sokan úgy vélik, Botka szimplán hülyeséget csinált, hiszen kényelmesen folytathatta volna az eddigi életét: bejárhatott volna edzeni, nyilvánvalóan sokkal jobb körülmények között, megelégedhetett volna azzal a kevés játékperccel, amit kapott, és felvehette volna a fizetését is, ahogy eddig. 

Ugyanakkor olyan is akad, aki pozitívan nyilatkozott az átigazolásával kapcsolatban, és sok sikert kívánt neki a folytatáshoz.

Sorolhatnám még a véleményeket, de úgy érzem, ezekre a szempontokra érdemes leginkább válaszolni. Persze, nem tisztem védeni Botka Endrét – nem is szorul a védelmemre, mindezt csak azért írom le, mert úgy érzem, árt a magyar labdarúgásnak, ha válogatott játékosainkkal kapcsolatban az ilyen véleményeket nem ellenpontozzuk. 

Egy karrierdöntés hátterében rengeteg tényező lehet, és én most csak azokra szorítkoznék, amik ismertek – az adatok, esetleg Botka Endre elmondása alapján. Egy dolog biztos, Botka az elmúlt két évben – és főleg Pascal Jansen érkezését követően – kiesett a pixisből, jóval kevesebb játéklehetőséget kapott, mint korábban. Konkrétan 11 tétmeccsen léphetett pályára, és mindössze 511 játékperce volt. Edzője egyértelművé tette, hogy nem bízik benne. 

– ezt ő maga fogalmazta meg az M4 Sportnak. 

Megadatott az a lehetőség, hogy több személyes nagyinterjút készíthettem Marco Rossival, és e beszélgetések teljességgel meggyőztek arról, amit egyébként számtalanszor elmondott a szövetségi kapitány, miszerint két nagyon fontos szempontot vesz figyelembe, amikor egy játékos meghívásáról dönt: az egyik, hogy a labdarúgó lehetőségei szerint mindent megtesz-e, amikor pályára lép címeres mezben – azaz kész-e a végsőkig küzdeni a nemzetet képviselve, a másik pedig, hogy rendszeresen játszik-e a klubjában. 

Botka Endréről sok mindent lehet mondani. Van, hogy kifejezetten gyengén játszik – mint saját bevallása szerint az Anderlecht ellen is tette. És az is előfordul, hogy meggondolatlanságokat követ el a pályán. Azzal ugyanakkor semmiképpen sem lehet vádolni, hogy amikor megkapja a lehetőséget, ne küzdene teljes erővel. Ennyit az „alibizésről”. 

Tény azonban, hogy az utóbbi időben jóval kevesebbet játszott, mint korábban. Erről beszélt is a szövetségi kapitánnyal, és Rossi elmondta neki, hogy amennyiben szeretne részt venni a 2026-os labdarúgó-világbajnokságon való részvételért folyó küzdelemben (a selejtezőkön), játékban kell lennie. Hogy erre a Fradiban lett-e volna lehetősége, nem tudhatta, ahogy azt sem, hogy megint új edző érkezik. 

De mire kiderült, hogy Jansen helyére Robbie Keane érkezik, már megállapodott a Kecskeméttel, és így nem volt több kérdés. Szavát adta, és állítása szerint ez nem is adott lehetőséget a helyzet mérlegelésére. Több mint tiszteletreméltó hozzáállás. 

Persze, mint mondja, egykori csapatársa, a jelenleg a KTE edzőjeként tevékenykedő ferencvárosi leganda, Gera Zoltán személye is szerepet játszhatott a döntésében. De ennél sokkal fontosabb, hogy kiderült, a prioritás számára 30 évesen nem a kényelem, hanem a játéklehetőség, és a címeres mez képviselete, a világbajnoki részvétel reményével. 

Ezt Kecskeméten  – ahonnan a történelmi ezüstérmet követően a védelem jó része távozott  – valószínűleg biztosított lesz. Igazi kihívás megmenteni a kieséstől a kecskemétieket, akik egykor bíztak benne. Botka 30 esztendős, jó esetben még 6-7 éve lehet, hogy ezen a szinten futballozzon. Amennyiben eligazolt volna Szaúd-Arábiába – a hírek szerint lett volna ilyen lehetősége – valószínűleg azért kapná az ívet (mint egykor Dzsudzsák Balázs), de nem ezt tette, hanem elment az NB I sereghajtójához. Mi ez, ha nem alázat? 

Botka Endre jövője szempontjából majdnem teljesen mindegy, hogy a Kecskemét kiesik-e. Persze, ha sikerül a bennmaradás, és ebben tevékenyen részt vesz, nagy dolog, de csak hab lenne a tortán. 

De rendben, nézzük meg, hogyan teljesít Botka a Kecskemét együttesében. Amennyiben megbukik, nem játszik eleget, vagy játszik, de nem lesz képes jó produkcióra, mindenki mondhatja majd nekem, hogy „minek ment oda?”. Van egy olyan érzésem, hogy nem így lesz. Szerintem Botka Endre bizonyítani fog, és megmutatja, hogy még mindig méltó a válogatott és a Ferencváros mezére.