„Indul az interszittya Balatonra. A pénztáros tegnap mondja nekem, hogy a drágább helyjegyet ajánlja, mert akkor biztos lesz légkondi, a többiben kocsiban ez nem biztos. Lányommal megyek, jó, legyen a drágább jegy. Hát a légkondi beszart a drágább helyen, többen rosszul lettek, elmentek, leszarva a helyjegyeket. Egy idő után ki lehetett nyitni legalább pár ablakot résnyire.
Jön egy lány közben, hogy az ő jegye oda szól, ahol ülök. Mutatom neki a miénket. Ő is az övét. Hát bizony eladta a máv ugyanazt a jegyet. De a rosszullevő elmenekülőknek köszönhetően vannak megüresedett helyek. Pedig respektálhatná a párt és a kormány, hogy másodszor utazok a Balatonra, direkt azért, hogy javítsam a statisztikát, és segítsek cáfolni a hazaárulók sajtójában megjelent rosszindulatú híradásokat a nyaralásokról. Tudom, ez egyedi sztori, de folyamatosan hallom ezeket az egyedi sztorikat, szinte tömegével, nemcsak a balatoni vonalról és nemcsak a mávról, nemcsak a nyaralás kapcsán.
Egyetlen vigaszom, hogy a háborús inflációnak köszönhetően nyugaton már sehol nem nyaralnak az imperialisták. Mármint azok, akik megmaradtak, és nem fagytak meg a télen, és nem cserélték ki őket afrikai migránsokra. És az is szerencse, hogy állampártunk embereinek nem kell látni az ilyesmiket, mert ők nem közlekednek vonattal, busszal, és egyébként is csak megveszik a Balatont, de inkább a tengerekhez mennek.”
Nyitókép: MTI / Máthé Zoltán