Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Orbánék szépen leépítették a korrupció alacsonyabb szintjeit, csak odafent szabad a rablás.
„Hogy csak egyetlen ezt igazoló – egyébként rendkívül elszomorító – példát mondjak: hiába kongatjuk az ország józanabbik felén a harangokat a narancsmaffia lopása és urizálása miatt, még az unió hivatalos kutatása is rámutatott, a magyarokat javarészt hidegen hagyja a korrupció. Az egyik legutóbbi ilyen felmérés szerint az unió polgárainak 69 százaléka tartja teljesen elfogadhatatlannak a korrupciót, addig Magyarországon ez az arány 38 százalék volt. Nem azt mondtuk a kérdésre, hogy nincs korrupció; nagyon is van, látjuk és pfuj, de van nekünk más bajunk is, «ezek úgyis mindig lopnak», úgyhogy inkább haladjunk. Beletörődő szomorúsággal mondhatnám, hogy sokaknak még ma is az a hazafias kuruc magatartás, hogy hazavisszük a tűzőgépet a munkahelyről, hogy szlovák rendszámot teszünk az adóelkerülős terepjáróra, hogy nem kérünk számlát a burkolótól, hogy mindig megoldjuk okosba’.
Mészáros Lőrinc sem közpénzen hízott oligarcha, hanem «nemzeti tőkés» – hát hogyne. Orbánék egyébként szépen leépítették a korrupció alacsonyabb szintjeit (mondhatnám úgyis, hogy kiiktatták a konkurenciát) kötelező pénztárgépekkel meg kriminalizált hálapénzzel, csak odafent, a közemberi látóhatáron túl szabad a rablás. Ráadásul a NER-ben azt is pontosan bemérték, hogy elég egy náluk nagyobb mumust felfesteni a tűzfalra. Amíg valaki mást vagy csak egymást gyűlöljük, a lopás még inkább zavartalan. Szépen lassan el is jutottunk a „nem mi nyerjük a legtöbbet” mértéktartó csipegetésétől a hatvanpusztai birtokig, meg a magángépes meccsnézésig. Úgy kellett nekünk. ”
Nyitókép: Ficsor Márton