„Fennállása óta az első ígéretes cikket írta a 444.hu hírportál. A cikk kivételesen nem leköveti a fasiszta diktatúrát, hanem nevén nevezi. Legalábbis így tűnt »Az orbánizmus előképe: a Töhötöm mozgalom« című cikk olvasása közben, amely korrekt módon bemutatja a fasiszta előképek és a fasizmust ábrázoló szatírák alapján, hogy Orbán Viktor rendszere letagadhatatlanul fasiszta állam, a fasiszta propaganda mintha önmaga paródiája lenne. Míg el nem érkezünk az utolsó bekezdéshez, amikor jön a gyáva árulás, a hazudozás, hogy az Orbán-rendszer mégsem az, aminek látszik.
A 444.hu munkatársai megnyugodhatnak, megtartották ezzel a munkahelyüket, az állásukat. Orbán nem tünteti el a lapjukat a föld színéről, ők pedig továbbra is újságírónak nevezhetik magukat, pedig nem azok. Lehet egy újságot megmenteni hazugságokkal, önmagunk leköpésével, csak nem érdemes. Miután a 444.hu ízekre szedte és bebizonyította, hogy Orbán rendszere fasizmus, ezt írták a cikk végére:
»Persze attól még, hogy egy pártnak a fasisztákéhoz hasonlít a kommunikációja, nem lesz feltétlenül fasiszta. (Például önmagában az, hogy a Fidesz 'Isten, haza család' jelmondata egyezik Mussoliniével, nem jelent sokat.) Umberto Eco olasz író és Timothy Snyder amerikai történész világosan leírta, mitől fasizmus a fasizmus.«
Mi pedig azt mondjuk, hogy ami olyan, mint egy fasiszta, úgy kommunikál, mint egy fasiszta, úgy működik, mint egy fasiszta, olyan törvényeket hoz, mint egy fasiszta, olyan propagandát használ, mint egy fasiszta, és ugyanolyan államot épít, mint egy fasiszta, az fasiszta (az ismert kacsahasonlat parafrázisa szerint). Annál aljasabb dolgot elképzelni sem tudunk, mint amikor nyilvánvalóan egzisztenciális érdekből hazudik egy lap, amikor saját bőrét mentve letagadja a valóságot, és azzal félrevezeti az olvasóit, s az országot, amelyet szolgál(nia kellene).”
Nyitókép: Bartus László Facebook-oldala