Ahol nincs istenlátás, ott elvadul a nép – Koncz Gábor a Mandinernek

Beszélgetés bátorságról, hőshiányról és arról, mit jelent ma Magyarországon konzervatív színésznek és keresztény embernek lenni.

Sohasem leszek büszke Schilling és Sárosdi „művészetére”.
„ÜZENET GRYLLUS DORKÁNAK
Kedves Dorka! Most láttam csak a videódat, köszi! Bármilyen régen is ismerjük egymást, kérlek ne kérj tőlem lehetetlent! Sohasem leszek büszke Schilling és Sárosdi „művészetére”, ahogy a magyar emberek jó része is valószínűleg szekunder szégyent érez e furcsa házaspár produkciói kapcsán - már aki egyáltalán tudja, hogy ők a világon vannak...
Az a helyzet, Dorka, hogy én már csak az a maradi, mucsai, árvalányhajazós típus vagyok, akinek a művészet, s a nagybetűs színház nyújtotta katarzis nem a színpadon pohárba vizeléssel kezdődik, s nem is azzal folytatódik - ahogy a Feketeország című, minden ízében alulmúlhatatlan, abnormális, hungarofób provokációban -, hogy Sárosdi Lilla gumikesztyűs kézzel nyúlkál színész kollégái fenekében, majd ujját szereplőtársai orrába dugdossa.
Vess meg érte, de számomra az sem katartikus, amikor Schilling egy száll falloszban szaladgál a színpadon, vagy amikor decens neje a Lúzer című darabban - habteste minden porcikáját közkinccsé téve - egy kanapén, két fiú között ülve, a nadrágjukban matatva igyekszik kézzel kielégíteni őket, a roppant művelt, értő, belvárosi közönség elismerő pillantásaitól övezve.
Ha már éjjel-nappal az elfogadást hirdetitek, hát toleráljátok, hogy több millióan élünk ebben az országban, akik számára ez nem kultúra, nem művészet, hanem vállalhatatlan mocsok.
De vissza a videódhoz. Nagyon köszönöm a jó hírt, hogy Árpi és Lilla ilyen remekül boldogulnak a saját szakmájukban külhonban! Őszintén kívánok nekik odakint még nagyobb sikereket! Addig sem itt rontják a levegőt...
Üdvözöl: Philip”
Nyitókép: Ficsor Márton
Kövesse a Facebookon!