Nagyon finoman, de mintha a városvezetésnek is üzenne a Mol közleménye.
„Meggyőződésem, hogy egy futballklub akkor igazán önazonos, ha a játékosai, a szurkolói és a vezetői-tulajdonosai-támogatói is döntően abból a közösségből (városból, régióból, társadalmi csoportból) valók, amelyet a klub képviselni igyekszik. Nos, a modern profi futballban ez szinte már sehol sincs így (még a hagyományaikra mégoly büszke angol csapatokat is sorra vásárolják föl az amerikai, közel-keleti befektetők, míg a szurkolóik, játékosaik, szakembereik már régen a világ minden tájáról érkeznek), talán naivitás is ilyen ideális modellt remélni, akár idehaza is.
A Mol Fehérvár FC-nél (amelynek a folyton – most megint – változó nevét illetően is voltak, vannak identitásproblémái) régóta érezhető, hogy finoman fogalmazva sem teljes a harmónia a csapat hagyományos közege, Székesfehérvár hivatalos és nem hivatalos képviselői, valamint a klub – ha úgy tetszik – kívülről jött menedzsmentje, tulajdonosa és főszponzora kapcsolatában. Hogy hogyan és ki miatt alakult így, azt nehéz szétszálazni, de azért is szomorú ez, mert az elmúlt 13 évben, amíg a Mol egyre növekvő mértékben állt a – város által minimális mértékben támogatott – csapat mellé, olyan sikerkorszakot élt át a klub, amely csak az UEFA-kupa-döntős Videoton időszakához hasonlítható, sőt bizonyos eredményeket tekintve túl is szárnyalta azt (háromszor is magyar bajnok lett a fehérvári egyesület, ami azelőtt egyszer sem sikerült). Mindez ráadásul a magyar futballnak olyan átmeneti, nehéz periódusában történt, amikor különösen sokan irigykedtek a Vidinél kialakult pénzügyi stabilitásra, szakmai, infrastrukturális fejlődésre.
Az utóbbi hónapokban azonban, amikor ezen új mércéhez mérve gyengébben teljesített a csapat (pedig az idény elején még idegenben verte meg a Kölnt!), csaknem kiesett az NB I-ből, olyan indulatok törtek a felszínre, amelyeket figyelve tulajdonképpen nem is kellene csodálkoznunk a főtámogató pénteken bejelentett döntésén. Egy kicsit mintha azt üzenné: ha tényleg nem elég jó, ami a támogatásunkkal a klubnál történt, ha a tulajdonos a magyar szinten fényűző gazdasági háttér megteremtéséért, a Mol bevonásáért, az elmúlt másfél évtized sikereiért elismerést nem, de a gyenge szereplésért éles kritikát érdemel, akkor hát tessék megpróbálni nélkülünk. Cser-Palkovics András fehérvári polgármester a bajnokság végén »drasztikus, az alapokat is érintő változásokat« sürgetett, de gyanítom, hogy nem egészen erre, a főszponzor távozására gondolt. Pedig nagyon finoman, de mintha a városvezetésnek is üzenne a Mol közleménye, ahogyan azt is érzékelteti, hogy a Sepsi, a DAC és a Topolya szponzoraként több sikert könyvelhetett el a cég mostanában.”
***
***
Nyitókép: MTI/ Vasvári Tamás
Zelenszkij nem hátrál meg, fegyverszállítást is követel Magyarországtól, sőt már a Török Áramlat gázvezetéket támadják az ukránok. Mi jöhet még? Ki rántja el a kormányt? Itt a Mesterterv legújabb adása.
Gavriel Kanikovszki higgadt megoldása után Lenny Joseph is betalált.
A Kelet-Európában zajló konfliktusok kapcsán jelenleg három forgatókönyv képzelhető el: egy rossz, egy sokkal rosszabb és egy reményt keltő.
Több, mint 700 millió eurós beruházással korszerűsítették a Rijekai Finomítót. Ezzel nőtt a dízel termelés és jelentősen javult a régió energiabiztonsága.
A drágulás a pénzpiacokon is azonnali reakciót váltott ki: erősödött a dollár, miközben több feltörekvő deviza – köztük a forint – nyomás alá került, az ukránok zsarolása pedig nehezítette a helyzetet.
236 millió dollár kifizetésére kötelezhetik Zágrábot.
Az állami üzemanyagkészleteket felszabadították, hogy a védett ár mellett az ellátásbiztonságot is tartósan garantálni lehessen.
Az ukránok folytatják a zsarolást és a fenyegetőzést, „ezért minden helyzetre felkészülünk”.
Ismétlem, két gyerek édesanyja.
