Robert C. Castel, négy dolog

„Robert C. Castel, négy dolog.

1) Ha már idézed (és kifigurázod) az általam mondottakat, akkor illene meg is nevezni, hogy tőlem idézel. Sőt, azt is illene megnevezni, hogy a Mandiner-en zajlott beszélgetésből idézel.

2) Illene pontosan idézni az általam mondott számokat.
Nota bene: az adataim a The Military Balance aktuális adataira alapulnak, az ORYX által dokumentált veszteségekkel korrigálva.
(Ha neked van jobb, valid módszertanra alapuló, éves összehasonlítást is lehetővé tévő nyilvános forrásod, mint az IISS The Military Balance című kiadványa, nevezd meg, kérlek.)

3) Nem igazán látom, hogy bebizonyítanád, hogy az ORYX veszteségadatai nem jók.  Több ezres darabszámokról van ugyanis szó, tehát nem az a kérdés, hogy 1-2 fénykép esetleg rosszul lett-e azonosítva, hanem arról, hogy nagyságrendileg rossz (ergo, használhatatlan) lenne.

4) Nem igazán látom, hogy a 2023-as orosz harckocsigyártás vonatkozásában az általad hozott, 2007-2014 (!) közötti időszak miért lenne bármilyen tekintetben is releváns.
Különösen azért, mert 2014 előtt az orosz hadiipar nem volt szankciós nyomás alatt, sőt, vidáman zajlott a haditechnikai együttműködés a Nyugattal, lásd a Mistraloktól a különféle IVECO járművekig... viszont immár kilenc éve élnek a (az idő előrehaladtával egyre erősödő) szankciók. 
Ennyi erővel a második világháborús harckocsi-gyártás számait is hozhattad volna. (Ha már úgyis egy kissé módosított T-34-essel illusztráltad a saját írásodat)

Summa: az elemzés az egy szakma. (Ugyanúgy, ahogyan harckocsizónak lenni is.) Vannak alapvető módszertani szabályai. Ha ezeket figyelmen kívül hagyod, akkor a végeredményed lehet ugyan látványos, de a valóságoz igen kevés köze lesz. Még akkor is, ha egyébként kiváló harckocsizó voltál.”

Nyitókép: Pixabay