Egy csata, amit jobb lett volna elveszíteni

„Az első védelmi vonal némileg behorpadt a támadások alatt, de az ukránoknak nem sikerült áttörést kierőszakolniuk. A propaganda szintjén lehet persze az “erőszakos felderítés” címkéje mögé bújni, de a mód, ahogy a relatíve “gyenge” első védelmi vonal felőrölt teljes elitzászlóaljakat, nem sok jót ígér a jövőt illetőleg. Ha még áldozatok árán is, de sikerült volna kieszközölni a várva várt áttörést, akkor Ukrajnának nem lett volna más kiútja, mint mindent feltenni egy lapra és harcba dobni a stratégiai tartalékait.

Kétségtelen, hogy lesznek még további ukrán próbálkozások, és az sem kizárt, hogy ezek majd nagyobb sikerrel járnak majd. Az első kudarcok traumája azonban jóval nagyobb óvatosságra fogja sarkalni az egész vertikumot a politikai vezetéstől lefelé, az utolsó lövészkatonáig.

Ez a fajta óvatosság pedig keresztülhúzhatja az oroszok számításait az új ukrán hadsereg gyors megsemmisítésével kapcsolatban.

A clausewitzi elv miszerint a háborúkat úgy nyerjük meg, hogy a csaták tégláit egymásra rakva építjük az utat a győzelem felé, még mindig megállja a helyét. A háború egyik paradoxona azonban az, hogy nem feltétlenül győztes csatákról van szó. A stratégiai szintű győzelem kulcsa néha előre kitervelt módon zsebre vágni egy taktikai szintű vereséget.

Ezért gondolom úgy, hogy az oroszok szempontjából ezt az ünnepelt csatát talán jobb lett volna, ha minimális pontkülönbséggel is, de elveszíteni.”

***

***

Nyitókép: STR / PRESS-SERVICE OF COMMANDER-IN-CHIEF OF THE UKRAINIAN ARMED FORCES / AFP