Ervin művész úr és a lónyihogás

„Tragédia történt. Megesett, aminek sosem lett volna szabad. Elmesélem. Az úgy volt, hogy a magyarok egyharmada által hőn szeretve tisztelt baloldali politikai aktivista, a tavaly még Márki-Zay Péter puttonyát cipelő Nagy Ervin épp a budapesti Haris közben korzózott, amikor váratlanul áthaladt a látómezején Rákay Philip. Igen, a véleményvezér, producer, aki Naggyal ellentétben nemhogy nem baloldali, hanem határozottan nemzeti érzelmű, erőteljesen patrióta, ráadásul nem szokott az amerikai nagykövethez járni eligazításra, illetve szédervacsizni, miként Ervin.

És ekkor történt a gyalázat. Philip, ahogyan volt, teljes életnagyságában átszelte a térséget, a már említett Haris közt, ám ez idő alatt egy, azaz egyetlen szót sem szólt Nagy Ervinhez, a kalapját sem emelintette felé. Így esett, bizony! Csak úgy, ukmukfukk levegőnek nézte Nagy Ervint, a Magyarországon világhírű pártaktivistát, aki egyébként – amikor épp nem tüntet, vesszenorbánozik vagy sopánkodik a honi diktatúra borzalmairól mélyinterjúkban – színészkedni is szokott, állítólag. (A minap olvastam, hogy az RTL-en ő játssza Zámbó Jimmyt. Gyanítom, révbe ért.)

A leforrázott Nagy Ervin hazament, és internetes naplóján keresztül szidta le Philipet: „Olyan kis harcias vagy a Face­book biztonságos távolságában! Pedig pár nappal ezelőtt lett volna lehetőséged, hogy személyesen oszd meg velem a véleményedet, hiszen ott haladtál el mellettem a Haris közben. Akkor érdekes módon továbbvonultál, mint Gőgös Gúnár Gedeon. Úgy viselkedtél, mint az egyszeri csivava, aki a gazdi kezében veszettül csahol, ám mihelyt a flaszter valóságára kerül, ijedtében maga alá piszkít.”

Megalázottságának bokrétái közé tehát haragtöviseket növesztett Ervin. 

Ami valahol érthető. Úgy járt, mint az egyszeri popsztár, aki leereszkedik a néphez autogramokat osztogatni, ám papír és toll helyett kiürült poharakat nyomnak a kezébe: pincérnek nézik.”

Nyitókép: MTI/EPA/Guillaume Horcajuelo