Philip, megértem, hogy szíved szerint újranyitnád nekünk Recsket

„Sokat gondolkodtam, hogy érdemes-e Rákay úr fröcsögésére reagálnom, végül úgy döntöttem, hogy, ha nem is érdemes, ezt most mégsem tudom szó nélkül hagyni.

Dear Kálmán,

Olyan kis harcias vagy a facebook biztonságos távolságában! Pedig pár nappal ezelőtt lett volna lehetőséged, hogy személyesen oszd meg velem a véleményedet, hiszen ott haladtál el mellettem a Haris közben. Akkor érdekes módon tovább vonultál, mint Gőgös Gúnár Gedeon. Úgy viselkedtél, mint az egyszeri csivava, aki a gazdi kezében veszettül csahol, ám mihelyt a flaszter valóságára kerül, ijedtében maga alá piszkít.

Megértem, hogy kiállásunk a pedagógusokért és a diákokért csípi a szemedet. Nyilván felfoghatatlan számodra a szolidaritás, abból a székből, ahol reggelente eldöntöd, hogy melyik arany színű merciddel - mert ugye kettő is van - indulj el naponta milliókért »tanácsot adni«. Megértem, hogy keménykedned kell velem, hiszen a sajátjaid is kiröhögnek a hátad mögött, amiért késsel-villával eszed a szőlőszemet, miközben játszod a kíméletlen megmondó fiút és azt gondolod, hogy ettől tartozol az elithez. Hát persze, hogy nem érted, mi történik ezekkel a fiatalokkal és a tanáraikkal, mert a gyerekeid nyilván magániskolába járnak, vagy, ha nem akkor szólok, hogy épp most hozod őket a legkellemetlenebb helyzetbe. Megértem, hogy szíved szerint újranyitnád nekünk Recsket, vagy elküldenél minket Szibériába, amiért van gerincünk meg szívünk.

Tapsikolsz, hogy száműztétek Magyarország legtehetségesebb színházi rendezőit és nullára írtátok a magyar filmkultúrát, hogy végre legyen terep az olyan zseniális producereknek, mint te, aki Aranybulla címen összehozta az elmúlt 30 év legnagyobb buktáját. Értem én, hogy feszült vagy, hisz alkotni vágytál, de elbuktál. Megmérettél és könnyűnek találtattál.

Nem Kálmán, nem adjuk oda Magyarországot és azt a kultúrát, amiben felnőttünk olyan féltehetségeknek, mint te és ne reménykedj, nem megyünk innen sehová. Nem akarjuk, hogy lángoljon a főváros, csak azt szeretnénk, hogy bánjatok normálisan a tanárokkal és a jövő nemzedékével!

Neked sem késő tenni ezért Kálmán. Add el az egyik aranymercit és az árát ajánld fel mondjuk egy iskolának, amelyik beázik. Akkor tőlem akár még Philip is lehetsz. Krisztus pedig szeretni fog téged.

Nagybaczoni Nagy Ervin

Így talán komolyan veszed”

Nyitókép: MTI/Mohai Balázs