Mongólia 1. rész – Indulás az ismeretlenbe

„Mi, magyarok, szoktuk mondogatni, hogy azt tudjuk, mi lesz, de addig mi lesz?

Ilyesmi jár a fejemben itt, Mandalgoviban.

Még azt sem tudják, hol van? Akkor mondom: Mongóliában. Pontosabban Mongólia Dundgovi tartományában, mert annak a fővárosa. Ulánbátortól nagyjából háromszáz kilométerre délre, a Góbi sivatag szélén. Bár amikor azt mondtam kísérőnknek, tolmácsunknak és barátunknak, Tulgának, hogy »Góbi desert«, vagyis Góbi sivatag, felnevetett és elmondja, hogy náluk a Góbi jelentése sivatag, tehát mikor azt hallja, hogy »sivatag sivatag«, akkor jól szokott szórakozni.

De mindezen mellékes körülményektől eltekintve itt vagyunk tehát, Mandalgoviban. A Góbi szélén. Körülnézve először a vadnyugat jut eszembe, és ha belovagolna a Harmonikás, nem lennék különösebben meglepve. Másodjára pedig Rejtő Jenő-idézetek rémlenek fel. Például ez:

»Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban.«

Idő: délután hét óra.

Színhely: Afrika, Rakhmár, egy távoli, eldugott garnizon a Szahara valamelyik oázisában, ahol néhány ottfelejtett légionista és egypár nyomorult arab tengődik.

Személyek: személytelenek.

Történik: semmi.”

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner