Koncepciós perre hasonlít a magyar elnökség megfúrása

2023. június 08. 17:20

Politikai és erkölcsi visszásságoktól hemzseg az Európai Parlament elfogult állásfoglalása.

2023. június 08. 17:20
null
Sümeghi Lóránt
Sümeghi Lóránt
Századvég

Írta: Sümeghi Lóránt, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője

 

 

Nem sokkal azután, hogy az Európai Parlament képviselőinek többsége hivatalos formában is megkérdőjelezte, hogy „Magyarország vajon hitelesen tudná-e betölteni az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét 2024 második felében”, számos európai és tengerentúli politikus is diadalittasan arról számolt be, hogy Brüsszel a „közös európai jövő és fejlődés jegyében” végre a kezébe vette az irányítást. Ráadásul nem egy elfogult reakcióból derült ki olyan szakmainak álcázott vélemény is, miszerint ezt az állásfoglalást nem érdemes országra szabottan értelmezni, hiszen bármely uniós ország hasonlóan szigorú felülvizsgálaton eshet át, amennyiben ott is egy, a magyarországihoz hasonló politikai légkör alakul ki.

Leszámítva azt, hogy már maga a kezdeményezés a hatályos uniós szerződések durva megsértését vetíti elő, s hogy a korábban megemlített „felülvizsgálat” valahogyan sohasem öltött testet a közelmúltban uniós elnökséget biztosító országok (Svédország, Csehország, Franciaország) kapcsán, e cinikus érvelés végre tapinthatóvá tette azt a bizonyos brüsszeli kettős mércét, amely ellen a magyar kormány több mint egy évtizede szót emel. S amely egyébként rámutat azokra a körülményekre is, amik az állásfoglalás politikai és erkölcsi hitelességét is egyaránt megkérdőjelezik,

kimerítve ezáltal a kirakatperek valamennyi ismérvét.

Első ízben érdemes megemlíteni, hogy ami az állásfoglalás valódi célját és az abban foglaltakat illeti, Brüsszel már a deklaráció elfogadása előtt, a látszatra sem adva világossá tette akaratát. Indoklása szerint az Európai Parlamentnek azért kell oly sürgősen elfogadnia a Magyarországot pellengérre állító kiállását, mivel „az ukrajnai konfliktus valószínűleg nem fog lezárulni a 2024 második felében esedékes magyar EU-elnökség alatt”.

Amennyiben e sorok első ránézésre nem tűnnek elég egyértelműnek, az ominózus sajtótájékoztatót levezénylő – s egyben rutinos magyarellenes jelentéstevő – Gwendoline Delbos-Corfield képviselő-asszony mindenki számára felvázolta Brüsszel valódi és megkérdőjelezhetetlen háborúpárti álláspontját. Mint mondta, mivel éppen a magyar elnökségi ciklus alatt végezné az EP azokat a biztosi meghallgatásokat, amelyek meghatározó hatást gyakorolnak majd az unió elkövetkezendő ötéves jövőjére, kifejezetten aggasztó kérdés, hogy milyen hivatalos missziókat indít majd a magyar elnökség az EU nevében, ha már most az ukrajnai konfliktus lezárásáról ilyen erős hangokat hallani Magyarországról.

Ugyanakkor nem csak az öt frakció által megfogalmazott, magyarokat sújtó állásfoglalás tartalmának, illetve valódi céljainak megismerése ássa alá teljes mértékben e kezdeményezés komolyan vehetőségét. Hiszen az azt megszavazó képviselők között még olyan is akadt, aki a magyar jogállamiság helyzetét annak tudatában marasztalta el szavazatával, hogy ő maga jelenleg is egy példátlanul szövevényes brüsszeli korrupciós botrány gyanúsítottja. A szavazást rögzítő jegyzőkönyvből ugyanis kiderül, hogy többek között hazánk ellen voksolt az a Marc Tarabella uniós képviselő is, aki csupán egy héttel ezelőtt térhetett vissza a parlamenti munkájához, mivel a belga hatóságok februárban 140 ezer eurónyi kenőpénz elfogadásával gyanúsították meg.

Fontos aláhúzni, ha már a brüsszeli képviselők és jelentéstevők erkölcsi megítéléséről esik szó, a korábban Tarabella képviselőt, valamint mások mellett az EP-alelnököt is behálózó brüsszeli korrupciós botrányon túl, hiba lenne elhallgatni a legújabb, háttérben duzzadó uniós botrányt. A legfrissebb beszámolók alapján ugyanis egyes zöld és baloldali európai parlamenti képviselőkkel összefüggésben súlyos munkahelyen történő,

pszichológiai és szexuális visszaéléssel kapcsolatos vádak fogalmazódtak meg.

Ezek súlyosságát nemcsak az a tény érzékelteti hűen, hogy a belső kivizsgálások folyamatába most már az Európai Parlament elnöke, Roberta Metsola is be lett vonva annak érdekében, hogy a visszaélések súlyosságára mihamarabb fény derüljön, hanem azok a feljegyzések is, melyek rámutatnak: 2019 óta több mint harminc ilyesfajta visszaéléssel kapcsolatos ügy miatt indult belsővizsgálat Brüsszelben. S mint az a legtöbb, panasztételeket rögzítő feljegyzésből kiderül, az efféle botrányok megszaporodása „kifejezetten hátrányosan” érinti a transzparenciára és a demokratikus belső működésre nagy hangsúlyt helyező brüsszeli bürokratákról kialakult képet.

Az imént tárgyaltak tükrében túlzás nélkül belátható, hogy a magyar soros elnökség célzott módon történő megfúrásának folyamata mögött sem politikai, sem pedig erkölcsi értelemben nem állnak fenn azok az alapvető és objektív kritériumok, amelyek az Európai Parlament háborúpárti többsége által kívánatosnak tartott eljárás jogosságát alátámasztanák. Ebből adódóan kifejezetten helytállónak tűnnek azok, a hazánk mellett kiálló és egyben a józanság hangján megszólaló vélemények, miszerint ez az újabb magyarellenes hadjárat valójában nem más, mint egy politikai alapon szervezett koncepciós per.

A kérdés csupán az, hogy a háború eszkalálódásától és a bürokraták túlhatalmától egyre inkább tartó európai választópolgárok vajon hogyan értékelik majd a jövőre esedékes európai parlamenti választásokon e brüsszeli közjátékot?

 

Nyitókép: Abdesslam Mirdass / Hans Lucas / AFP

Kapcsolódó cikkek

 
 
 
 

Ezek is érdekelhetik