„»Brüsszel tönkreteszi a magyar családokat«, hangzott el a szokásos pénteki Orbán Viktor rádióinterjúban. Nehéz már szintet lépni az évek óta megszokott brüsszelezésben, de a felfüggesztett támogatásokért folytatott (látszólagos) küzdelem fényében és súlyos gazdasági visszaesés küszöbén ez a mondat számomra azt üzeni, hogy kilépés ügyben megkezdődött a végjáték.
2016-ban ezen az oldalon jelent meg a Brexit után Huxit címmel Orbán Viktor kilépési szándékáról szóló írásom. Ezzel a véleményemmel akkor is, és utána is sokáig szinte minden barátom vitatkozott, mondván, hogy uniós pénzek nélkül mivel hizlalná családját és udvartartását (értem ez utóbbi alatt a NER-lovagok népes körét), és mivel etetné szavazóinak többségét. Fontos ellenérv volt az is, hogy a Nyugattal szemben egyre látványosabban előnyben részesített szövetségesek, Oroszország és a Kína számára is csak akkor jelentünk értéket, ha belülről bomlasztjuk az Uniót. Ezek az érvek logikusak, de nem győztek meg, és ma már egyre kevésbé vagyok egyedül a kilépési szándékról azóta is több fórumon hangoztatott véleményemmel.
Szeretek a velem nem azonos értékrendet valló politikai ellenvéleményekkel vitatkozni (inkább, mint egyetértő barátaimmal), ezért örömmel fogadtam a jobboldali beállítottságú fiatalok számára rendezett Tranzit nevű konferenciasorozat egyik 2017-ben tartott rendezvényére szóló meghívást, ahol hangot adhattam véleményemnek. Fő érvem az volt, hogy a 2015-ös menekültválság idején mi másra szolgált az illegális migrációval szembeni (egyébként teljesen jogos és indokolt) küzdelem látványosan Brüsszel-ellenes propagandája. Hiszen a schengeni külső határok védelme az illegális migrációval szemben – ha szükséges, akár kerítéssel is – nemcsak megengedett, de elvárás is az Unió részéről. Mire való akkor ennek kapcsán ez a Brüsszel-ellenes kampány? ”
***
Nyitókép: MTI/Kovács Attila