A király úgy megy, hogy marad

„Alex Soros átvette édesapjától a hatalmat. Eddig a hír, mi pedig írhatnánk ironikusan, hogy meghalt a király, éljen a király, de egyrészt Gyuri bácsi életben van, mindössze visszavonult a show-biznisztől, másrészt a legkevésbé sem vagyunk azok a figurák, akik lelkesen ünnepelnék Soros Junior megkoronázását és színre lépését. Őket egészen máshol, például Soros úr fizetési listáján meg a 444.hu szerkesztőségében kell keresni. Többek között.

Mert Sorosnak annyira fontos (volt, lesz) Közép-Európa, azon belül is Magyarország, hogy manapság nehéz olyan alapítványt, civil szervezetet meg baloldali-ellenzéki szerkesztőséget találnunk, amit ha óvatosan megbökünk, nem hullik, gurul vagy potyog ki belőle pár tíz- vagy százezer Soros-dollár.

Hogy a magát jóságosnál is jóságosabb filantrópnak beállító üzletember – vagy beszéljünk őszintén: spekuláns – miért viseli ennyire a szívén országunk sorsát? Nos, erre a magyarázat a politika, a befolyásszerzés és az őrületbe hajló küldetéstudat. Az egykor országok valutáit bedöntő Soros Györgynek, ahogy idősödött, egyre fontosabbá vált, hogy megvalósítsa egy kizárólag általa és a fizetési listáján lévő alkalmazottai által igazságosnak gondolt, szélsőbaloldali, mindenki – mínusz a jobboldali, fehér, keresztény emberek –számára nyitott, befogadó, liberális világról szóló álmait.

Szeret nagyot álmodni, na. Magyarország pedig mégiscsak a szülőföldje, ezért meglehetősen nehezen viseli, hogy több mint egy évtizede a világnézetétől több száz mérföld távolságra álló jobboldali, konzervatív kormány van hatalmon. Amely amúgy zsinórban negyedszer nyert kétharmaddal. Talán ez, mármint a demokratikus választásokon elnyert felhatalmazás bőszíti fel a legjobban, ugyanis valósággal gyűlöli a demokráciát meg az Isten adta népet, amely időről időre elmegy és választ. Ezt, a demokratikus választást megveti, lenézi, mi több: retteg az ilyen eseményektől és az események eredményeitől.”

Nyitókép: Alexander Soros Facebook-oldala