Azóta sok idő eltelt, a fiam már akkora, mint én, biztosan nem tudnám így ölbe kapni.
Minden más szempontból azonban rosszabb a helyzet. Klímaváltozás, ökológiai pusztulás, világjárvány, energiakrízis és háború, míg közben hazánkban itt pöffeszkedik egy politikai rendszer, ami mintha semmit, de tényleg semmit nem venne észre abból, hogy mi, a mai felnőttek vagyunk talán az utolsó generáció, amelyik még érdemben tehetne azért, hogy ne tegyük tönkre a gyerekre hagyott világot.
Borzasztó nehéz ma gyereknek lenni. Hosszú évtizedek óta nem volt ennyi bizonytalanság és szorongás a világban, nem zúdult ennyi információnak tűnő hazug szemfényvesztés és erőszak a gyerekeinkre. A statisztikák világszerte dermesztő képet mutatnak a gyerekek lelki és testi egészségéről. Bőven lenne miért aggódnunk, de legfőképp cselekednünk.