A kormány nem enged a rezsicsökkentésből

„Számít a baloldal gáncsoskodása Brüsszelben, vagy annyira súlytalanok, hogy ennek nincs jelentősége?

Magyarország más országokhoz képest nagyobb terhet cipel, amikor a baloldalról beszélünk. Az, hogy a legnehezebb időkben is a saját hazájuk ellen áskálódnak képviselők, az a politika világában is egy szokatlan dolog. Teszik ezt úgy, hogy az uniós források biztosítják például a pedagógus-béremelést is. Mindez azért is arcátlan, mert minden juttatással együtt a baloldali képviselők havi öt-hat millió forintos fizetésekért ülnek kint az Európai Parlamentben, és az ellen lobbiznak – ezt nem mi állítjuk, ők mondják magukról –, hogy Magyarország ne kapja meg az uniós forrásokat és a gyermekeinket tanító pedagógusok ne kereshessenek havi nyolcszázezer forintot. Nem a pedagógusokért dolgozik a magyar baloldal, hanem ellenük. Az ország érdeke az lenne, hogy ők is harcoljanak, hogy a magyarok megkapják a nekik járó pénzt!

A napokban robbant a hír, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke le akarta állíttatni az Ukrajnán keresztül hazánkba irányuló olajszállításokat. Hogyan értékeli ezt a kormány?

Minden ilyen megjegyzés egy puskaporos levegőjű időszakban csak ronthat a helyzeten. Tegyük hozzá azt a hírt is, ami a Washington Postban jelent meg, miszerint az ukrán elnök azt javasolta, hogy robbantsák fel a Barátság kőolajvezetéket, mert ezzel Magyarországnak nagy kárt okoznának. Ukrajna ezt nem cáfolta, Brüsszel pedig nem ítélte el. Ijesztőnek tartom, hogy több mint egy évvel a háború kirobbanása, a rengeteg elvesztett élet után, a szankciós gazdasági válság közepette az EU még mindig nem a béke irányába tesz lépéseket. Mi sem írja le ezt a helyzetet jobban annál az ellentmondásnál, mint hogy békekeretnek hívják azt a forrást, amiből a fegyverszállítmányokat finanszírozná Brüsszel. 

Magyarország a kezdetektől egy álláspontot képvisel: be kell fejezni a háborút, azonnali tűzszünet és béke kell. Ahogyan a migráció kérdésében, úgy itt is az idő minket fog igazolni, nem adjuk fel a józan ész politikáját.

A magyar kormány békére irányuló felhívását a hazai baloldal és Magyarország ellenfelei oroszpárti álláspontként azonosítják, mondván, hogy ez területvesztést jelentene Ukrajnának, amit ők szeretnének elkerülni.

A baloldal azért támad, mert háborúpárti, a kormány pedig békepárti. A baloldalt súlyos dollárokkal fizetik azért, hogy Magyarországot is belesodorja a konfliktusba és átállítsa a háborúpártiak sorába. Ez a mostani nemzeti kormánnyal biztos nem fog megtörténni. Ez akkor történhetne meg, ha a Gyurcsány vezette baloldal kerülne hatalomra. Elítéljük az orosz agressziót a harcok kitörése óta, nonszensz a baloldal ezen felvetése is. Nem lehet a kocsit a lovak elé fogni: előbb le kell tenni a fegyvert és csak utána lehet tárgyalni a békéről. A háború több mint egy éve húzódik és minden nap emberek ezrei halnak meg, egyre nagyobbak a károk. Láthatóan nem bír egymással a két fél, az események az eszkaláció irányába mennek, Európa pedig egyre csak sodródik bele a konfliktusba. Ez ellen fellépünk, és mindent megteszünk, hogy a béke legyen az európai politika hangja is.

Jelenleg mélyponton van a kormányközi viszony Ukrajnával. Ha a kabinet szeretne ezen változtatni, akkor nekünk kellene gesztusokat tennünk Kijevnek vagy fordítva?

Nem csak gesztusokat teszünk, hanem folyamatosan gondoskodunk az Ukrajnából elmenekültekről: a karitatív szervezetek, a határon dolgozók a háború kirobbanása utáni első perctől kezdve folyamatosan segítenek. Rengeteg segélyszállítmányt küldtünk nemcsak Kárpátaljára, hanem belső-ukrajnai területekre is. Hozzájárultunk óvodák, hivatalok, kórházak építéséhez. Két olyan szempont van, amitől viszont nem tudunk eltekinteni. Egyrészt: mi nem akarunk ebbe a háborúba semmilyen módon belekeveredni, csupán a béke irányába tett erőfeszítéseket tudjuk segíteni. A másik pedig az Ukrajnában élő magyarság szempontja, amit az első perctől kezdve világossá tettünk, már jóval a konfliktus kezdete előtt.”

Fotó: Földházi Árpád