Egyszerűen meg kellene értenie mindenkinek, hogy az ellenzéki szívjóság kiáradása még nem jelenti azt, hogy ők lennének a Rolling Stones.
„Hülyeségeket énekelni, gyenge hangszeres tudással nyomulni mindenkinek szíve joga. Az is régi megfigyelés, hogy az igényes zenét azonosítani képes emberek mindig kisebbségben voltak, vannak és lesznek az igénytelenebbek szemben.
Éppen ezért a Carson Coma kvalitásait most nem vizsgáljuk, szerintünk ugyan rosszul játszanak, de maradjunk annyiban, hogy elférnek a világban, elférnek Magyarországon.
Amit viszont nem értünk, az a legújabb keletű baloldali hisztériahadjárat. Történt ugyanis, hogy Carson Comáék muzsikáltak volna egy jót a brüsszeli Liszt Intézetben, aztán egyszerre kiderült, hogy mégsem léphetnek fel. Baloldali lapok szerint az lehet a baj, hogy a Carson Coma kormánykritikus zenekar, a frontemberük pedig szokott hangoskodni a diáktüntetők mellett. Ami persze, szívük joga, azonban nyilván nem véletlen, hogy azonmód áldozatpózba zsugorították őket a baloldali sajtóban.
Hát, tudja a fene. Szerintem önmagában az a tény, hogy valaki az udvarra piszkít, vagy dinnyével eszi a fetasajtot, a különös érdekességek kategóriából nem emeli ki az illetőt. Ugyanezért gondolom, hogy ha a Carson bekómál egy fellépés erejéig, attól még nem áldozat. Egyszerűen meg kellene értenie mindenkinek, hogy az ellenzéki szívjóság kiáradása még nem jelenti azt, hogy ők lennének a Rolling Stones. Valójában itthon volnának valakik, gondolom, a dolgok természete szerint úgy márciustól novemberig, amikor érkezik majd egy újabb sztárcsapat, akik már sárgabarackot is esznek a fetasajt mellé. Éppen ezért a Carson Coma ügy vihar a biliben, nulla hírértékkel, mindösszesen arról szól, hogy hej, Orbán, megint bekavartál. Merthogy a züllött, beteg agyvelőkben mindig ez a gondolat foszforeszkál, beszéljünk bármiről, bárkiről. Ez viszont már nem a mi, hanem a gyógyító szakemberek problémája. A magyar állam és annak megválasztott képviselői, intézményei pedig hadd dönthessenek már szabadon arról, hogy Brüsszelben ki éget le vagy emel fel minket szigorúan állami pénzből, ugye. Ami – hadd mondjuk el helyetted is – ugyebár a mi közös adóforintjainkból gyűlik össze. Ha nem szereted a stadionokat, most ne szeresd a Carson Comát se, köszi az együttérzést. ”
Nyitókép: MTI/Mónus Márton
Erős újévi politikai rajt a Mestertervben: Kereki Gergő műsorában Mráz Ágoston Sámuel és G. Fodor Gábor elemzi Magyar Péter újévi beszédét, Bajnai Gordon színre lépését, az Orbán–Magyar nemzetközi sajtócsatát, a közelgő választás forgatókönyveit, a világrendszerváltás jeleit és az év eleji gazdasági intézkedések politikai hatását.
„Ha Magyar hatalomra kerül, nem fogja megvétózni Ukrajna EU-csatlakozását. A fő magyar ellenzéki politikus túlságosan nagyra értékeli a jó kapcsolatokat Brüsszellel, ezért hatalomra kerülése után nem fog többé felesleges fejfájást okozni az Európai Uniónak” – állítják az ukránok.
A hozzászólók szerint Roger Köppel tevékenysége kiemelkedő, mivel már Svájcban is meggondolja az ember, hogy mit beszél a nyilvánosság előtt.
A Maxima című műsorban adott megszólalásában Benjamin Netanjahu egyértelművé tette: a nemzeti határok védelme nem politikai ízlés kérdése, hanem a túlélés alapfeltétele. Szerinte ha egy állam nem képes ellenőrizni, ki lép be a területére, akkor idővel magát az országot is elveszíti.
Az emberek elsöprő többsége Orbánt akarja és nem Pojácát. Fenyegetőzni persze ettől még lehet. Horváth K. József írása.
Roger Köppel, a svájci Weltwoche főszerkesztője szerint miközben a világban ismét kialakul a nagyhatalmi befolyási övezetek politikája, addig az EU „egy fantáziavilágban él”.
Roger Köppel, a svájci Weltwoche főszerkesztője több fontos pontban is egyetért Orbán Viktorral, lenyűgözte a kormányfő sajtótájékoztatója, de az alpesi ország „horrorszilveszteréről” is elmondta a véleményét.
Vádolom az Európai Unió és az Európát vezető országok politikai elitjét, különös tekintettel miniszterelnökeiket és elnökeiket, vezető politikusaikat és meghatározó médiamunkásaikat.
Megszellőztették a hírt.
